Thaiföld nem csak a strandolni vágyók igényeit elégíti ki, rengeteg történelmi látnivaló: romok, templomok, elhagyott városok is találhatók itt

Thaiföldön több történelmi látnivaló van, mint bármely másik dél-kelet-ázsiai országban, így ez a tökéletes hely azok számára, akik romok, templomok és elhagyott városok iránt érdeklődnek. Azoknak, akik csupán nyaralásra vágynak, Thaiföld szigetei és strandjai szintén magát a mennyországot jelenthetik. A városi örömöket kedvelőknek pedig a metropolisz Bangkok az ajánlott úticél.

Fotó: Christian Ferrari - http://christian-ferrari.blogspot.com/

Thaiföld egyébként is ideális úticél, hiszen hatékony közlekedéssel, olcsó szállásokkal és ízletes nemzeti konyhával rendelkezik. A thai emberek pedig híresek az idegenekkel szemben kinyilvánított barátságosságukról és vendégszeretetükről.

A legkorábbi civilizációról Thaiföldön úgy hiszik, hogy a Mon törzsek voltak középső

Thaiföldön, akik a buddhista kultúrát az Indiai Szubkontinensről magukkal hozták. A 12. században ez a kultúra találkozott a keletről származó Khmer, az északról jövő szumátriai Srivijaya, valamint a thaiföldi Nan Chao tartomány kultúrájával, amely valahonnan Dél-Kínából származik. A thai hercegek az első sziámi államot Sukhothai városban, valamint a Chiang Mai és Ayuthaya városokban hozták létre.

A burmaiak betörtek Sziámba a 16. és 18. században, elfoglalva Chiang Mai várost és lerombolva Ayuthaya várost. A thaiak kiűzték a burmaiakat és a fővárost Thonbori városba költöztették. 1782-ben a jelenlegi Chakri dinasztiát I. Rama király alapította és a főváros a folyón keresztül Bangkokba települt át.

A 19. században Sziám úgy maradt független, hogy kijátszotta egymás ellen az európai hatalmakat. 1932-ben egy békés puccs az országot alkotmányos monarchiává változtatta át, és 1939-ben Sziám neve átváltozott Thaiföldé. A II. Világháború alatt a thai kormány megengedte a japán csapatoknak, hogy elfoglalhassák Thaiföldet. A háború után Thaiföldet katonák vezették, és több mint 20 puccs és ellenpuccs után jött létre a törékeny demokrácia. Az 1979. évi demokratikus választásokat a stabilitás és fellendülés egy hosszú időszaka követte, ahogy a hatalom a katonáktól a gazdasági elit kezébe jutott.

1991 februárjában egy katonai puccs leváltotta a Chatichai kormányt, de az 1992. májusi véres tüntetések egy polgári kormány létrejöttét eredményezték, Chuan Leekpai vezetésével. Ez a koalíciós kormány 1995-ben megbukott egy földreform botrány miatt, de a következő Banharn Silpa-archa miniszterelnök vezetése sem volt sokkal jobb. A thai sajtó által ?sétáló bankkártyának nevezett miniszterelnök csak egy évet töltött hivatalában a korrupciós botrányok kipattanásáig. A korábbi tábornok és egykori miniszterelnök Chavalit Yongchaiyudh 1997 végéig vezette a kétséges koalíciót, amikor a veterán pragmatista politikus, Chuan Leekpai, vette át a hatalmat. A thai cinikus mondás azt mondja, hogy a vezetőcserék ellenére a dolgok semmit sem változtak. A széleskörű szavazatvásárlás és a beágyazódott korrupció a demokráciát viccé tette, és amíg nem igazolódik Thaiföld igénye a demokrácia iránt, a politikai stabilitás ingatag marad. 1997-ben a thai valuta jelentősen leértékelődött, magával rántva a gazdaságot (és sok más délkelet-ázsiai ország gazdaságát). Augusztusban a Nemzetközi Valutaalap mentőintézkedések csomagját léptette életbe, amely noha drámaian lelassította Thaiföld gazdasági növekedését, és a legszegényebbeket érintette a legsúlyosabban, úgy tűnik megfordította a dolgokat 1998 elejére.

Ünnepek, rendezvények:

Sok ünnepet a buddhista és brahma rituálékkal kötnek össze, amelyek a holdújévi naptárt követik. Az újév a Songkran (április közepén). A rizs termesztése és aratása sok ünnepet alakított ki: ilyen a rakétafesztivál (májusban az ország északkeleti részén tartják, ekkor az új rizsszezon tiszteletére esot kérnek: bambusz és lopor keverékét szórják az ég felé), és a vegetáriánus fesztivál (késő szeptember-kora október, a kínai buddhisták kilenc napig csak vegetáriánus ételt esznek).