Szlovénia 1990 óta független, az őslakók már a 6. században benépesítették az ország mai területét, utána germánok, a Római Birodalom és a monarchia uralkodása alatt állt

Történelem

Az ősi szlovénok a 6. században népesítették be a Duna medencéjének folyóvölgyeit és a Keleti-Alpokat. 748-ban Szlovénia germán uralom alá került, először a Caroling népcsoportok frank birodalmának hódításán keresztül, akik a lakosságot keresztény hitre térítették. Később az ország a Szent Római Birodalom része lett a 9. században. Az Osztrák-német Monarchia a 14. század elején vette át az uralmat, (1804-től az osztrák Habsburg Császárság részeként) ami egészen 1918-ig tartott - egyetlen rövid időszakot kivéve. Ezen hat évszázad alatt az ország felső osztálya teljes mértékben elnémetesedett, noha a parasztság megtartotta a szláv (később szlovén) identitását.

1809-ben egy szerződésben, melynek az volt a célja, hogy elszigetelje az adriai területeket a Habsburg Császárságtól, Napóleon létrehozta az úgy nevezett illér tartományokat (Szlovénia, Dalmácia és Horvátország egy része), Ljubljanát jelölve ki fővárosként (amely, még ma is az). Noha a Habsburgok visszatértek 1814-ben, a franciák által bevezetett reformok tartósnak bizonyultak az oktatásban, a törvénykezésben és a közigazgatásban is. Az a demokratikus forradalom is, amely 1848-ban végigsöpört Európában, megerősítette a szlovénok politikai és nemzeti öntudatát. Így az I. Világháború, majd az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, Szlovénia királyságot hozott létre a szerbekkel, a horvátokkal és a szlovénokkal. A II. Világháború alatt Szlovénia nagy részét Németország, a kisebb részeit pedig Olaszország és Magyarország annektálta. A szlovén partizánok a hegyi táboraikból folytatták harcaikat a behatolókkal szemben. Szlovénia 1945-ben csatlakozott a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasághoz és évtizedeken keresztül a vasfüggöny mögé került.

A szlovénok nehéz időket éltek át, amikor Szerbia az 1980-as évek végén lépéseket tett, hogy kulturális és gazdasági vezetésre tehessen szert a jugoszláv köztársaságok között. 1988 végén, amikor Belgrád hirtelen véget vetett Koszovó autonómiájának, a szlovénok is attól tartottak, hogy ugyanez megtörténhet velük is. A szlovénok törekvése, hogy elszakadhassanak Jugoszláviától, Szlovéniát az északon és nyugaton elterülő kapitalista országok felé vezette. Eközben egyre inkább gazdasági teherré és politikai fenyegetéssé vált számára Jugoszlávia többi részével fenntartott kapcsolata.

1990 tavaszán Szlovénia lett az első olyan Jugoszláv köztársaság, amely szabad választásokat tartott és elvetette a 45 éves kommunista uralmat. A következő decemberben a választók túlnyomó többséggel (90 %) a függetlenség mellet tdöntöttek. A legrosszabbtól tartva a szlovén kormány elkezdett fegyverkezni és 1991. június 25-én kivonult a jugoszláv föderációból. A függetlenség iránti elkötelezettsége és a külső szimpátia érdekében Szlovénia szándékosan harcot provokált ki a jugoszláv szövetségi hadsereggel azzal, hogy ellenőrző pontokat állított fel a határpontjain. Egy 10 napos harc kezdődött, de a szlovén milícia ereje olyan meggyőző volt, és mivel nem támasztott területi vagy kisebbségi igényeket, a jugoszláv kormány beleegyezett az Európai Közösség által támogatott fegyverszünetbe. Szlovénia azonnal új alkotmányt hozott, 1992. január 15-én az EGK hivatalosan elismerte az országot. Szlovéniát 1992. májusában felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.

1994. márciusa és 1996. júniusa között tíz közép- és kelet-európai ország kérte felvételét az EU tagjai sorába. Szlovénia utolsóként, 1996. június 10-én nyújtotta be EU tagság iránti kérelmét az Európai Tanácshoz. 1998. március 31-én az Európai Unió tizenöt tagállama külön tárgyalásokat kezdett hat kérelmező országgal – többek között Szlovéniával is – az EU-hoz való csatlakozásról.

Szlovénia lakossága 2003. márciusában népszavazáson, majdnem 90 %-os szavazati aránnyal döntött az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett.

Szlovénia 2004. május 1-jétől - a többi 9 csatlakozó országgal együtt - tagja lett az Európai Uniónak.

Kultúra

A lakosság nagy része szlovén nemzetiségű (az 1991-es népszámlálási adatok szerint 87,84 %). őshonos nemzetiségi közösségnek számít a tengermelléken élő olasz, és az ország észak-keleti részében élő magyar közösség; jogaik alkotmányos védelmet élveznek. További etnikai csoportok, amelyek többnyire a második világháború után, gazdasági migráció során kerültek az országba a horvátok, a szerbek, a mohamedánok, a jugoszlávok, a macedónok, a crna goraiak és az albánok.