Görögország területén már a bronzkorban is volt élet, azonban a városállamok korától kezdve folyamatos háborúk dúltak 1950-ig, mikor Görögország belépett a NATO-ba

Történelem

Görögország az európai kultúra bölcsője, hangzik el igen gyakran, és ez már csak azért is igaz, hiszen kontinensünk is egy görög mondának, Zeusz és Europé történetének köszönheti elnevezését.

Krétai-mínoszi és mükénei birodalmak

Az ország mai területén már a bronzkor idején (i.e. 2000-től) virágkorukat élték a krétai-minószi és a mükénei birodalmak. E korai kultúrák felvirágzásához nagy mértékben hozzájárult a kedvező éghajlat, a kereskedelmi tevékenységre igen alkalmas tagolt tengerpart, valamint a szárazföld felől viszonylagos védelmet biztosító hegyláncok sora. A termékeny hegyi lejtők egyúttal a kereskedelmi tevékenységhez elengedhetetlen árualapot (olíva, szőlő) is biztosították. A hatalmas virágzó birodalmak állandó kereskedelmi kölcsönhatásban voltak az észak-afrikai folyómenti nagy országokkal (Egyiptom), s ez a kapcsolat nagymértékben elősegítette az ókori Kelet birodalmaiban felhalmozódott tudás Európa területére kerülését. Az i.e. 1000 körül bekövetkező hanyatlást egyrészt a Kréta nagy részét elpusztító földrengés, másrészt a Peloponnészoszi-félszigetre bevándorló dór törzsek hódításai okozzák. Bár a korai kultúrák mítoszvilága, művészeti tudása szervesen beépült a hódító dór és jón törzsek későbbi kultúrájába, a civilizációk különbségét mutatja, hogy a krétaiak által használt írást a mai napig nem tudták megfejteni a kutatók.

A trójai háború

A görög történelem ezen első korszakának mintegy utójátéka a trójai háború (i.e. 1200 – 1100 körül), amely minden bizonnyal a még a mükénéi palotaközpont által alapított egyik legerősebb Kis-Ázsiai kereskedelmi központ meghódításáért zajlott, azonban az események több száz évvel későbbi lejegyzése (Homérosz) folytán mitikus hátterű csatává vált.

Dór és Jón kultúra - Athén és Spárta fellendülése

Az újonnan betelepült dór és jón törzsek a meghódított területeken az i.e. 9. századra létrehozzák önálló városállamaikat, amelyek az i. e. 5. századra bekövetkező virágkorra az egész térséget behálózzák. A felvirágzás alapja ismét a kedvező fekvést kiaknázó tengeri kereskedelem, amelyet leginkább a két legerősebb városállam: Athén és Spárta volt képes kihasználni. E két városállam fokozatosan uralma alá hajtotta a környező kisebb településeket és szigeteket. A görögök telepeket alapítanak a korábbi krétai civilizáció területein, Dél-Franciaországban és Szíciliában is.

A görög városállamok

A görög városállamok felemelkedésének legfontosabb oka az egységes vallás és kultúra, s ez képes volt azt az egységes nemzettudatot is létrehozni, amely fénykorában véghez tudta vinni az addig elképzelhetetlent: képes volt megállítani a Perzsa Birodalom európai hódításait. A virágkor idején építtette fel a Parthenont Periklész, Szophoklész és a többi drámaíró megírja híres műveit, Szokratész tanította a fiatal athéniakat a logika törvényeire, és bevezették a demokrácia intézményét (szó szerint a nép ellenőrzését), amely mai modern társadalmi berendezkedésünk alapja. A virágkort azonban elkerülhetetlenül követi a hanyatlás is: Athén és Spárta a perzsák felett aratott győzelmek után egymás ellen fordul, s ezzel megkezdődik a hosszú ideig tartó peloponnészoszi háború kora, amelyből végül egy makedón nemzetség kerül ki győztesen, s Nagy Sándor megalapítja a makedón világbirodalmat. A rövid ideig fennálló világbirodalom politikai hatásán kívül a legnagyobb jelentőséget a kultúra területén vitte végbe: Nagy Sándor birodalma városaiban mindenhol kötelezővé tette a görög nyelvet és a betelepített görög lakosság révén az egész Földközi-tenger mentén elterjesztette a hellén kultúrát és tudományos eredményeket. A későbbi korok zavaros európai történelme az öreg kontintensen egy jó időre eltüntette a görögök tudását és eredményeit, a Közel-Kelet azonban jórészt ebből merítette azokat az ismereteket, amelyek később az iszlám tudomány felvirágzásához szolgáltak alapul... 

Nagy Sándor halála

A Nagy Sándor halála után széteső világbirodalmat, az egykori virágzó városállamokat az i.e. 2. századra a rómaiak hódítják meg, a görög kultúra viszont a római hiedelemvilágot és művészeteket hódítja meg, elterjesztve a hellén istenvilágot és építészeti stílust az egész Római Birodalom területén.

Az önálló állami lét lehetősége a római hódításoktól kezdődően évszázadokra megszűnt a görögök számára: a római uralmat a kereszténység elterjedésével a bizánci uralom váltotta fel, s ennek hatására a korábbi hiedelemvilág és a tudományos eredmények szinte teljesen eltüntek. A keleti és a nyugati keresztény egyház szétszakadásával pedig a megmaradt kis számú anyag is szinte hermetikusan elzáródott a nyugati keresztény világ szeme elől.

Bizánci császárok és keleti kereszténység

Az i.sz. 6. századtól kezdve szláv népek népesítik be a Peloponnészoszi-félszigetet, a bizánci császárok a 9. századra fokozatosan felvetetik velük a (keleti) keresztény hitet, és a korábbi görög templomok helyén megjelennek a keresztény kolostorok és templomok. Az ország további középkori történelme szinte folyamatos háborúk sora: a bizánciak előbb a keresztes hadak seregeivel hadakoznak, majd a velenceiekkel, később Bizánc bukása után a Görögországot is elfogalaló törökök és Velence vív egyre újabb háborúkat a még mindig igen fontos görög tengeri kikötőkért.

Törökök uralma Peloponészoszon

Török A törökök 1460-ban foglalják el a Peloponnészoszt, s ezzel mintegy 400 éves uralom veszi kezdetét az ország területén. A török hódoltság alatt azonban végig megmaradt a betelepült szláv lakosság egységes keresztény hite, s később ez jelentette azt az alapot, amelynek segítségével a 1821-ben felkelés tört ki a törökök elűzéséért. Az 1821-28 között zajló szabadságharc egyik eszmei alapja a törökök Európából való kiűzése volt, s ez, meg persze a gazdasági érdekeik által is hajtott angol-francia-orosz seregek végül győzelmet arattak az egyre csökkenő hatalmú Porta felett. Maga a szabadságért való küzdelem azonban igen népszerű volt a kor Európájában, így a görög szabadságharcosok oldalán számos más nemzet népei is harcoltak (a legismertebb közülük talán Lord Byron, a költő).

Görög Királyság - Naphlion

1830-ban az európai nagyhatalmak elismerik az újonnan létrejött Görög Királyság függetlenségét, amelynek első fővárosából, Naphlionból, 1834-ben költözik át az állam vezetése Athénba, a régi-új fővárosba. Athén német klasszicista épületei jórészt ekkor épülnek meg. Az ismét önállóvá vált Görögország stratégiai fekvése révén részt vesz a XX. század első felének szinte mindegyik kisebb-nagyobb háborújában (Balkán-háborúk 1912-1913, I. világháború, görög-török háború 1920-1922, II. világháború). A görög-török háború lezárásaként a görögök elveszítik évezredes területeiket Kis-Ázsiában, az ottani területek görög népessége ekkor áttelepül az anyaországba, így jön létre az (európai részen) etnikailag tiszta Törökország és Görögország.

Második világháború és Görögország

A második világháború alatt az ország német megszállás alatt van, majd 1945-49 között véres belső harcok akadályozzák a modern Görögország újjászületését. A brit csapatok végül 1949-ben távoznak az országból, miután a királyhű kormánycsapatok döntő győzelmet arattak a baloldali csapatok felett. Az 1950-es évekre normalizálódnak a belső viszonyok, az ország igyekszik külső kapcsolatait is rendezni: belép a NATO-ba (1950), barátsági szerződést ír alá Törökországgal és Jugoszláviával (1953), tagja lesz az Európai Gazdasági Közösségnek (1962). 1967-ben azonban a hadsereg tábornokai a baloldal visszatérésétől tartva államcsínyt hajtanak végre, s ez 1974-ig tartó katonai diktatúrát eredményez. A tábornokok hatalmának megdöntése után új alkotmány garantálja a demokratikus jogok érvényesülését, az ország kérvényezi újrafelvételét az Európai Gazdasági Közösségbe (1980) és a NATO-ba (1981), s ezzel ismét visszakerül arra a demokratikus útra, amelynek alapelvét éppen az ő területén vitték diadalra közel 2500 évvel ezelőtt

 Kultúra

Ezeken kívül sok egyházi ünnepnap is van, ilyen például a húsvét (a legnagyobb ortodox ünnep) és pünkösd ünnepe, Mária megdicsőülése, Mária mennybemenetelének napja.
Január 2-án és 5-én, a farsang utolsó szombatján, valamint nagycsütörtökön és nagypénteken a legtöbb közintézmény és üzlet legfeljebb délelőtt van nyitva. Helyi jellegű ünnepek a templomok felszentelésének évfordulói és a védőszentek névnapjai.
Az állami és egyházi ünnepeken kívül sok egyéb ünnepet is ülnek: január 8-a az ország északi részén fordított nap. A nők töltik napjukat kávézóban, élnek társasági életet, és a férfiak maradnak otthon, hogy elvégezzék a házimunkát. A görög karneváli időszak három hétig tart februárban vagy márciusban. Legjelentősebb ünnepük a Húsvét, amikor díszmeneteket rendeznek, és tűzijátékok szórakoztatják az odalátogatókat. Az ortodox húsvét alkalmával a hangsúlyt nem a keresztrefeszítésre, hanem a feltámadásra helyezik, ezért ez örömteli ünnepnek számít.
Leghíresebb fesztiváljuk az Athéni Fesztivál (júniustól szeptemberig), amikor drámai és zenei előadások szórakoztatják a résztvevőket.

Néprajz, népszokások, népzene

A népi kultúra és öltözködési szokások megmaradása elsősorban a vallási ünnepségekhez kötödően figyelhető meg. Az ország területének szétszórtságából adódóan az egyes vidékek között lehetségesek az eltérések, az alap azonban a legtöbb helyen ugyanaz: a nőknék a fehér ing, hímzett mellény és hosszú szoknya (ünnepi alkalmakon kis harangokkal és érmékkel díszítve), a férfiak esetében pedig fekete buggyos nadrág, fehér ing, amelyet tájegységenkét eltérő színű mellény és keleties övkötő egészít ki. A legismertebb görög népviselet minden bizonnyal az evzonok – az egykori királyi testőrség – viselete, amelynek színes egyenruhái az albán népviseletből erednek. A testőrség tagjai napjainkban is díszőrséget állnak a Parlament előtt, az Ismeretlen Katona emlékművénél.

A népzenéknek két típusát különböztethetjük meg: a körtánc jellegűeket (mint a szirtaki), és azokat a féktelen, bár helyenként szinte művészi táncokat (az ún. pidik-táncokat), amelyeket nagyobb ünnepeken táncoltak, de emellett minden sziget és tájegység kifejlesztette saját egyéni stílusát és variációit.
A legismertebb népi hangszerek a pásztorfurulya és a líra (a hegedű elődje), amelyekkel a legkorábbi (a török idők nélkülözéseit megéneklő) népdalok előadását kísérték. A népi dalokat később a ma már szintén tradicionálisnak tekintett hangszerekkel, a buzukival, szanturival és fafúvos hangszerekkel kísérték. Görög zene alatt napjainkban leginkább azokat a zenéket értjük, amelyeknek dallamai a XIX-XX. század fordulóján keletkeztek. E dallamok egyik legismertebbje Mikisz Theodarikisz jóvoltából az egész világgal megismertette a görög zeneiséget a Zorba, a görög című film zenéje révén.

Mentalitás, vendégszeretet/zárkózottság

A görögök rendkívül barátságos, vendégszerető emberek, s igen büszkék országuk történelmi és kulturális hagyományaira, s arra a tudásra, amely az ókori őseiknél felhalmozódott (jól lehet a mai görög népességnek szinte semmi köze sincs az egykorvolt görögséghez). Bármerre járva az ország területén mindig találhatunk egy barátságos kisvendéglőt, ahol megpihenhetünk, felfrissülhetünk a perzselő nyári forróságban. A nagyobb városokban, nyaralóközpontokban szinte mindenhol beszélnek angolul (vagy németül), és a kisebb szállodákban is udvarias kiszolgálásra számíthatunk. Egyvalamire azonban nem árt figyelni: a görögök sok helyen igen szigorúan veszik a vallási előírásokat, és a templomokba nem engednek bemenni fedetlen vállal vagy túl rövid szoknyában/nadrágban.
Ha nem akarjuk azonban magunkra haragítani őket, jó lesz vigyázni arra, hogy Macedóniára (mint országra) utalva, nem mondjuk ki magát a szót, a „Szkopje” vagy FYROM utalást használatjuk. A görögök nagyon tudják értékelni, ha valaki tiszteletben tartja a történelmi viharokból adódó konfliktusaikat, de ugyanígy azt is, ha az idegen megpróbál vele saját nyelvén kommunikálni. Egy „efhariszto” (köszönöm) vagy „kaliméra” (jó napot) felkiáltás csodákra képes.