Görögországi szigeteken több a fürdőzési lehetőség, a szárazföldön a múzeumok és az ókori emlékek vannak többségben, például: Delphoi jósda, Olümpia

 Görögország – látnivalók bőségesen, sziget vagy szárazföld?

Az európai kultúra bölcsőjének szokták nevezni Görögországot, ahol máig megtekinthetjük az ókori görög társadalom ránk hagyott emlékeit. Alapvetően, amikor Görögország felfedezésére indulunk, akkor el kell döntenünk, hogy a szárazföldet, vagy valamely szigetet választjuk úti célpontnak, hiszen autóval kissé körülményes a szigetekre való eljutás. A távolabbi népszerű szigetek – Kréta és Rodosz – pedig főként repülővel látogatható. A szárazföldön található Athén, amelynek ókori romjai többezer turistát vonzanak évente. Szintén itt láthatóak a Meteorák, amelyeknek kolostorai és érdekes természeti képződményei kötelező látványosságnak számítanak. A három legnépszerűbb úti célpont a szigeteken Korfu, Kréta és Rodosz. Korfu egész évben zöld, klímája hűvösebb, mint a déli szigeteké. Gyönyörű kavicsos tengeröblei, homokos partjai mellett a Sissi kultusz hívei látogatják a szigetet, hiszen itt áll a legendás királyné egykori nyaralópalotája. Kréta látnivalói sokkal régebbi időkre tekintenek vissza, a minoszi kultúra emlékei, a római birodalom építményei egyaránt megtalálhatóak Görögország legnagyobb alapterületű szigetén, amely egyben az egyik legforróbb éghajlatú sziget is. Rodoszt a török és európai kultúra keverékeként, a máltai lovagok egykori erődszigeteként tartják számon. A turistáknak felejthetetlen élményt jelent a gyönyörű állapotban megmaradt rodoszi belváros, ahol megnézhetjük az ókori világ hét csodájának, a Kolosszusnak egykori helyét is.

Athén

Az ország fővárosa, különös egyvelege keletnek és nyugatnak, az első és a harmadik világnak. Rekedt utcai árusaival, színes piacaival török bazárra emlékeztet, de a város fölé magasodó Akropolisz romjai az európai civilizáció hajnalát hirdetik. A Parthenón mint vigyázó őr magasodik a város fölé, s érkezéskor azonnal magához vonzza a tekintetet. A ma már romos épületek valaha páratlan színekkel, arany díszítésekkel, márvány szobrokkal kápráztatták el látogatóikat.

Akropolisz

Maga az Akropolisz egy nagyobb kiterjedésű szent terület maradványa, az ókorban ez volt a város szakrális középpontja, benne a város fő védőistenének (Pallasz Athénének) emelt szentéllyel. Az épületegyüttes egy természetes dombon található (magassága mintegy 150 m), így már a legkorábbi – mükénéi – időszakban is kihasználták természetes erődítmény jellegét. A jelenleg látható állapot azonban leginkább a Periklész korszakának (az i.e. V. században) építményeit mutatja be. Ez volt Athén virágkora, egyben a klasszikus görög művészet fénykora is, a város teljes pompájában ragyogott.

Attika

Attika Közép-Görögország legkietlenebb vidéke, amelynek hegyvonulatai között 4 síkság terül el. Ezek közül a legismertebb kettő: Athén városáé és a Marathóni-síkság. A vidék termékenysége és a pireuszi természetes kikötőhely közelsége miatt már az újkőkor óta lakott volt. Mai jelentőségét elsősorban az Athén és Szunion között húzódó kellemes tengerparti nyaralósáv adja.

Szúnioni nyaraló övezet

Ezt a részt Attikai Riviérának vagy Apollón partnak is nevezik, az itt található üdülőhelyekre néhány példa: Glifada, Kavuri, Vuliagmeni, Varkiza, Anavisszosz. Ma már az üdülőövezet a Marathóntól délre fekvő partokat is meghódította. Attikát elsősorban akkor érdemes felkeresnünk, ha egy sima tengerparti nyaralásnál kicsit többre vágyunk, elérhető közelségben van innen ugyanis mind Athén városa, a Peloponnészoszi-félsziget látnivalói, az Athén-környéki szigetek, de Attika területén is találhatunk néhány jelentősebb kultikus helyet.

Thermopülai

A perzsák elleni csaták helyszínei közül utolsóként említsük meg a Thermopülai-szoros nevét is. Az egykori híres csata helyszíne Athéntól mintegy 200 km-re, északra található. A terület a nevét (“meleg kapu”) kéntartalmú forrásairól kapta. A most is itt működő gyógyfürdő nőgyógyászati és bőrbetegségek esetén javasolt. Az ókorban a táj még más képet mutatott mint manapság, az egykori állapotot a helyi múzeumban egy makett segítségével mutatják be.

Leonidász király és serege nyomában

A Thermopülai-szorosban i.e. 480-ba Leonidász 300 spártai katonával együtt feláldozta magát, hogy a görög hadsereg visszavonulását fedezni tudja egy árulás miatt. Az út mellett modern emlékmű áll az ókori tett emlékére, mellette egy emléktáblán Szimonidész epigrammája olvasható:
“Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”.

Delphoi jósda

A híres ókori jósda maradványai Athéntól mintegy 200 km-re nyugatra találhatók a Parnasszus-hegy oldalában, magasan a Korinthoszi-öböl felett. Apollón, mint a fény és a jóslás istenének fontos szerepét bizonyítja, hogy a neki szentelt szent kerületek az egész görögség számára egyforma fontossággal bírtak, gyakorlatilag a hétköznapi törvényeken felül álló helyekként működtek. Négy olyan szent területet ismerünk ma, amelyek a klasszikus görög világban az egész görögség számára igazodási pontként szolgáltak (Delphoi, Epidaurusz, Délosz és Olümpia), s ezek közül három egyértelműen Apollónhoz köthető. Delphoi maga napjainkban is az ókori görögség egyik legismertebb kultikus helye és nem mellesleg a klasszikus kor egyik legjelentősebb ásatási területe. Apollón Szent Kerületének egyedülálló fekvése és gazdag leletanyaga minden idelátogató számára utazása egyik csúcspontját jelentheti. Maga a modern kori falu pár kilométerre található az ókori romoktól. A “falu” szinte kizárólag az idesereglő turistákból él: a szent terület egy szinte teljesen a hegyekkel körbezárt, ma már terméketlen hegyoldalba lett annak idején belevájva. Az ásatási területhez érve választhatunk, hogy a szabadtéri maradványokat, vagy az itt talált régészeti emlékeket bemutató múzeumot nézzük meg előbb.

Peloponnészoszi-félsziget

A görög szárazföld legdélibb része, már az ókortól fogva lakott volt, rengeteg történelmileg és kulturálisan nevezetes hely található itt. A félsziget mind autóval mind helyközi buszjáratokkal és a peloponnészoszi vasútvonallal könnyen megközelíthető Athénból és az ország más tájairól egyaránt.

Korinthosz

A mai Korinthosz város területe mintegy 7 km-rel odébb található, mint az ókori városé, amely hírnevét a római korból származó romterületének és az ott található Apollón templom maradványainak köszönheti. Az ókorban itt kiépült város stratégiai jelentőségét az adta, hogy a város gazdái ellenőrzésük alatt tudták tartani a Korinthoszi- és a Szaróni-öböl közötti kereskedelmet. A város neve ismerős lehet az az ún. korinthoszi oszlopfőkről, amelyeket itt alkalmaztak először. A terület mai jelentőségét az 1882 és 1893 között megépült csatorna adja, amely még a nagy tengerjáró hajókat is képes átengedni. A csatorna felett közúti híd vezet át, itt megállva megfigyelhetjük a hajók átvontatását a keskeny csatornaszoroson. Az ókori emlékekhez érve elsőként az Apollón kerületet és a Peirené-forrást nézhetjük meg.

Olümpia

A Kronosz-hegység erdős lankáinak lábánál található az egyik legismertebb pánhellén szent hely, az ókori olimpiai játékok színhelye. Mint szent terület a közönséges halandók számára ez is érinthetetlen volt, a mai Olümpia falu az ásatások és az idegenforgalom igényeihez alkalmazkodva alakult ki a XIX. század végétől. Az itt megindult ásatások egyik közvetlen előzménye a Coubertin báró fáradozásainak eredményeképpen megszülető modern olimpiai mozgalom.
A hely már az i.e. 3. évezredtől fogva lakott volt, a korai időkben azonban nem Zeusz, hanem Héra-kultuszhelyként működött. Az olimpiai játékok valószínűleg Pelopsz piszai király (a félsziget névadója) tiszteletére rendezett helyi gyászszertartásként indultak, de később az egész görög világban a Zeusz tiszteletére rendezett versenyekként váltak ismertté. Az első játékok i.e. 776-ban kezdődtek (ez a görög időszámítás kezdete), amikor két király megállapodott, hogy a nyári játékok ideje alatt isteni szent béke honoljon népeik között. Az itt rendezett versenyeket megnyerni igen nagy tisztesség volt, a győztesek hazatérésük után jelentős anyagi előnyre és megbecsülésre számíthattak. A versenyek alapvetően kultikus jellegűek voltak, ezt szolgálta például a sztadionfutás célegyenese, nem messze Zeusz szentélyétől. A játékok virágkora az i.e. 5. századra esett, később a kultikus jelleg háttérbe szorult, és egyre inkább hivatásos atléták versengésévé vált. Olümpia sorsát is Theodosius császár rendelete pecsételte meg, aki 393-ban betiltotta az antik kultuszok tiszteletét.

Spárta

A Peloponnészoszi-félsziget déli részén található egykori ókori városállam helyén I. Ottó király alapított új várost 1834-ben. Az ókorban már a mükénéi kultúra idején voltak itt települések, amelyeket a bevándorló dórok később leigáztak, így jött létre a spártai katonaállam, amelynek élén 2 király állt. A kialakult társadalmi rend jellegéből adódóan a művészeti alkotásoknak itt nem volt olyan nagy szerepük, mint például Athénban, a város jelentőségét a jól szervezett és hősies katonaság adta. Legismertebb közülük Leonidasz és az a 300 spártai katona, akik a Thermopülai-szorosnál a perzsák elleni hadjáratban estek el. A város a későbbi korokban folyamatosan háborúban állt, hol Athénnal, hol Thébaival, végül római kézre került, majd a birodalom bukása után a nyugati gótok szinte teljesen elpusztították és újjáalapítására végül csak a XIX. században került sor. Mindezek miatt a város műemlékekben nem annyira gazdag, de itt is van egy régészeti múzeum (a helyi és a környékbeli leletekkel), egy Akropolisz – egyik oldalában egy színház maradványaival -, illetve a Tripolisz felé kivezető út mentén egy Artemisz-szentély, ahol az ókorban a fiatalok férfiassági szertartásait tartották.

Misztrasz

A városka 7 km-re található Spártától, jelentőségét a Taigetosz oldalába épült romváros adja, amely a késői bizánci kor (XIII-XV. sz.) egyik legegységesebb műemlék-együttese. Az egykori várost a XIII. században frankok alapították, ám nemsokára bizánci fennhatóság alá került, s az itt uralkodó hercegek despota rangra emelkedtek (ami a császár utáni második legnagyobb rang volt). A despota itteni palotája a szellemi élet központja volt. A despota felesége olasz családból származott, így ezen a helyen találkozhatott egymással a keleti és a nyugati szellemiség. A török hódoltság alatt a város sokat veszített jelentőségéből, majd a felszabadulás után szinte a teljes lakosságot az újjáalapított Spártába költöztették át. Az egykori házak és templomok egy része az idők folyamán beomlott, maga az egész település azonban híven tükrözi ma is Bizánc egykori pompájának nyomait. A romterületen székesegyházak, kisebb templomok és persze a despoták palotájának maradványait láthatjuk. Az egyetlen ma is működő zárda a Pantamasza kolostorban található, itt női szerzetesek élnek, maga az épület a város utolsóként létrejött nagy építménye.

Mani

A Peloponnészoszi-félsziget déli nyúlványai közül a középső neve Mani. Itt ér véget a Taigetosz hegyvonulata, területe hegyes, kietlen és félreeső, ezért önállóságát a zavaros évszázadok alatt sokáig meg tudta őrizni. Ma már a beszűkült fejlődési lehetőségek miatt a népesség egyre inkább elvándorol az itteni falvakból, a hely vonzerejét azonban éppen ez az érintetlenség adja. A területen kis falvak találhatók, ezek némelyikét csak gyalog vagy a tenger felől lehet megközelíteni. A falvak némelyikében omladozó kápolnákat, frank erődítményeket, török erődöket találhatunk. Aeropolisz falutól délre vannak a Diru-barlangok, amelyek egyikében őskori települések nyomait fedezték fel. A barlangok egy része látogatható, az őskori kultuszhely mellett az itt található cseppkövekben is gyönyörködhetünk.

Thesszaloniki

Az ország második legnagyobb városa, Észak-Görögország legfontosabb tengeri és légiforgalmi kikötője, azaz egy igazi nagyváros. A Halkidiki-félszigettől kb. 80-90 km-re található. A városban sok bizánci templom, római és török kori emlék található. A város régi részének egyek felén még ma is megvan az egykori bizánci várfal, amelynek délkeleti végén található a velencei időkben épült Fehér-torony (ma már csak ez maradt meg az egykor az egész óvárost körülölelő várfalrendszerből). A városi élet központja a rakparti sétány, az Arisztotelész tér és az innen délkeleti irányba, a piaci negyed felé vezető Arisztotelész utca. A piaci negyedben található a régi török bazár, a Bezeszteni. Jelentős török kori műemlékek még a Yaudi Hamam fürdőház, a ma is működő Hamam bég fürdő (vagy Paradicsomi fürdő) és a Hamzsa bég dzsámi. Az ortodox emlékek közül a legjelentősebb a város főtemploma, az Ajiosz Dimitriosz (Szent Demeter) bazilika, amelyet egy római fürdő maradványaira építettek az egykori római agóra közelében. A város védőszentjéről elnevezett épület Görögország legnagyobb temploma, amelyet eredetileg az 5. században építettek és főbb vonalait a hosszú évszázadok alatt máig megőrizte. Szintén a korai keresztény építészet emléke az Ajia Szofia templom a Hermész utca végében, amely a 8. században épült és a középkorban két évszázadon át a város katedrálisaként szolgált. Érdekes alaprajzi elrendezése miatt érdemes felkeresni a Szent György templomot (vagy Rotundát), amely eredetileg római kori építményként valószínűleg panteonnak vagy mauzóleumnak épült. A kör alakú épületben ma lapidárium (kőtár) működik.
A város legjelentősebb római építménye Galerius diadalíve, amelyet a császár tiszteletére emeltek a római város főútvonalainak kereszteződésében. Ma már csak a három nyugati oszlop áll belőle, viszont a megmaradt domborművek igen szép látványt nyújtanak.
A régi városmagon kívül találhatjuk meg a Régészeti Múzeumot, amely nemcsak a város, hanem egész Makedónia és Thrákia területén talált régészeti anyag bemutatóhelye (itt láthatóak többek között a makedón királysírokban talált aranytárgyak).

Meteóra kolostorok

Thesszália északnyugati részén 300 méteres alaktalan sziklacsúcsok tetején – fantasztikus természeti környezetben – megközelíthetetlennek tűnő helyeken találhatók a Meteóra-kolostorok. Ha magukhoz a kolostorokhoz nem is megyünk fel, magáért a látványért már mindenképpen érdemes erre a vidékre látogatnunk. A Meteóra kolostorok Görögország legismertebb látnivalói közé tartozak. A lenyűgöző látványt nyújtó táj különleges geológiai folyamatoknak köszönhetően alakult ki. A kolostorok elnevezése elhelyezkedésükre utal: “tá meteóra monasztriria” azt jelenti: “levegőben lebegő kolostorok”. Az első épületeket a XIV. században emelték, ekkor még csak hegyi ösvényeken, kötéllétrán vagy csörlők segítségével lehetett megközelíteni őket, ma már aszfaltút és lépcsők vezetnek hozzájuk. Bár a kolostorok egy része ma már lakatlan vagy csak a turisták kedvéért van nyitva, mindenképpen figyelembe kell venni a hely szent jellegét, ezért a nők csak hosszú szoknyában, a férfiak hosszú nadrágban látogathatják, a felsőruházatnak pedig takarnia kell a vállat. A fénykor idején 24 kolostor állt itt, a XVI. századtól kezdve számuk egyre csökkent, ma mindössze öt kolostor működik: az Ajiosz Nikolaosz Anapauszasz kolostor, a Nagy-Meteóra kolostor, a Varlaam kolostor, a Ruszanu kolostor, az Ajia Triada és az Ajia Sztephanosz kolostor. A legjelentősebb közülük a Nagy-Meteóra kolostor (az autóparkoló is ennek aljában található), ezt mindenképpen érdemes megnézni, jóllehet a nagyszámú turista miatt csak a kolostor egy része látogatható. A legmerészebb látványt talán a Ruszanu kolostor nyújta, amely egy keskeny, tűhegyes sziklán állva úgy néz ki, mintha magának a sziklának a természetes folytatása volna. Érdekességképpen felkereshetjük még az Ajiosz Sztephanoszt is, amely az egyetlen női kolostor (vagyis apácazárda) az itt lévők közül. A kolostorok felé tartva vagy visszafelé indulva érdemes még az út mentén a sziklafalakban a legkülönbözőbb helyeken látható egykori remetelakokat is szemügyre venni, a 9. századtól ezekben élő szerzetesek alapították később magukat a kolostorokat is.

Olümposz

Görögország legmagasabb hegye, Thesszália és Makedónia határvonalán húzódik, nevét még az ókorban kapta, az istenek lakhelyeként. Legmagasabb pontja a Mitikasz-csúcs (2917 méter). A hegység kiválóan alkalmas túrázásra, az egyik könnyebben megközelíthető csúcson Éliás próféta kápolnáját találhatjuk, egy másikon pedig Zeusz egyik áldozóhelyét tárták fel a régészek. A hegy megmászásához a keleti oldalon fekvő Litohoron községből érdemes indulni, ahol kiépített kemping és egyéb szálláshelyek várják a túrára indulókat.

Athosz-hegyi Kolostorköztársaság

Athosz, a Szent Hegy autonóm terület Görögországon belül, és több mint ezer éve az ortodox szerzetesek központja a Halkidiki-félsziget keleti nyúlványán. A köztársaságba menetrendszerinti (Tripitiből és Uranopoliszból) vagy kirándulóhajóval juthatunk el, a kolostorokat azonban a mi napig csak férfiak látogathatják. A szerzetesek a “Boldogságos Szűzanya kertjének” nevezik félszigetüket, amely az elszórt kolostorok, szerzetesfalvak és kápolnák együttesével egy darabka Bizáncot idéz meg modern korunkban. Az első szerzetesek a X. században telepedtek le itt, és a mai napig az évezredes szigorú regulák határozzák meg napi életüket. Összesen 20 nagykolostor van itt, amelyeknek nagy része görög, de az ortodox világ többi része is képviselteti magát: orosz, bolgár és szerb szerzetesek is tartanak fent egy-egy kolostort.
Az Athosz hegy nem idegenforgalmi terület, a látogatás előfeltétele egy ajánlólevél (a nagykövetségtől szerezhető be), ezzel lehet eljutni a félsziget kikötőjéből, Dafniból a székhelyre, Kairéba autóbusszal. Itt egy görög rendőrőrs veszi nyilvántartásba az érkezőket, majd a szerzeteskormány (Episztaszia) állítja ki a tényleges tartózkodási engedélyt. Nők és fiatalok ilyet egyáltalán nem kaphatnak. A tartózkodási engedély feljogosít arra, hogy igénybe vegyük a kolostorok vendégszeretetét (minden kolostornak van vendégszárnya), de a látogatónak alkalmazkodnia kell a hely szakrális jellegéhez. Az egyes kolostorok között öszvérháton közlekedhetünk, a tengerparton fekvőkhöz jó időben bárkák is járnak.

Az Égei-tenger szigetei

Az Égei-tengeren szétszórva elhelyezkedő szigetek nem alkotnak semmilyen csoportot, mind önálló sziget. A nagyobb szigetek: Szamosz, Híosz, Ikara, Leszbosz, Límnosz, Szamothráki, és Thászosz. Az egyes szigetek hatalmas távolságra vannak egymástól, így nem könnyű rövid idő alatt többet is bejárni közülük. Minden szigetnek sajátos arculata van, szinte mindegyiken megtalálhatjuk egykori gyarmatosítóik nyomait (görög, római, perzsa, velencei, genovai majd török hatások). Sok sziget már a görögök előtt is lakott volt, így például Szamothráki vagy Leszbosz, amely későbbi hírét az itt alkotó Szapphónak köszönheti. Számosz szigete Pithagorasz születési helye, hegyvidékes, nedves, erdős terület, ismert az itt készült borokról, és az ókori Héra kultusz maradványairól. A tojás alakú Szamothrákin találjuk az Égei-tengei szigetek legmagasabb hegyét, az 1700 m körüli Fengári-hegyet, illetve az ún. Nagy Istenek szentélyét, amelynek kultusza a thrák őslakosságtól ered. A thrákok által tisztelt isteneket a görögök később saját isteneikkel feleltették meg, így az itt található szent terület az ókor során folyamatosan nagy tiszteletnek örvendett. A szigetek jó része ma már elsősorban idegenforgalmi célpontként szolgálja lakossága megélhetését.

Sportturizmus lehetőségei

Bár az ország nem elsősorban sportturizmusáról ismert, hegyvidékes tájai tökéletesek a hegyi túrákhoz. A hegyeket kisebb csapások, kitaposott ösvények szelik keresztül-kasul, s a falvakat bizánci kövezett ösvények kötik össze.
Túrázási lehetőség szinte minden hegységben van, a legismertebb célpont az Olympos, amely Görögország első nemzeti parkja, 1937-ben avatták azzá. Mintegy 1700 növényfaj található itt, nagyon sok közülük csak itt fordul elő.
A hegyláncok magasságából adódóan a hidegebb hónapokban síelésre is van lehetőségünk, az országban megközelítőleg 20 kiépült síüdülő van, s viszonylagos ismeretlensége révén ez Európa egyik legolcsóbb síelésre alkalmas helye. A téli sportokra kiépített területeket találhatunk például a Parnasszus-hegység oldalában, Athéntól mintegy 200 km-re.
A nagy tengeri területek miatt a szörfözés kedvelői is bőven találnak maguknak sportjukhoz megfelelő körülményeket. Jóllehet a palack nélküli merülgetés, pipás természetfigyelés lehetőségei tágasak, a palackos búvárkodás tiltott.