Egiptomban már több mint 11 ezer éve van élet, több mint 5000 évesek a piramisok és a szfinx, az akkori kultúra a múzeumokban ma is megismerhető

Történelem

Egyiptom történelme oly messze nyúlik az idő homályába, hogy köteteket töltene meg a leírása. Egyes kutatók szerint a legrégibb emlék 11300 évvel ezelőtti, de 5-6 ezer éves emlékei is hihetetlen kultúráról és technikai felkészülésről mesélnek. Az öntözéses mezőgazdasági kultúra oly régen virágzik, hogy a leletek feltárása is ehhez kapcsolódik.

A kiöntő és visszahúzódó Nílus iszaprétegei alatt szép sorban, koronként egyre mélyebben húzódó leletekre bukkannak a magyar és más régészeti csoportok. A korai leletek szerint is gazdag nép élt itt, értettek a mezőgazdasághoz, csillagászathoz, öntözéses technológiához. Az uralkodóik időszámításunk előtt 3400-ban kezdték magukat fáraónak titulálni, és mint isten leszármazottai igényt tartottak méltó nyughelyre, azaz piramisokat építtettek. Sokáig tartott ez a kultusz, i.e. 671-re tehető az utolsó piramis építése, ez időtartamból mindössze 70-80 darab maradt ránk kutatható állapotban.

A fáraók korában kemény harcos nép élt itt, hadjáratokat nyertek, sok kincset és hadifoglyokat (rabszolgákat) hoztak magukkal, mellette a művészetek is virágoztak. A korszak vége felé azonban elképesztő hanyatlás következett, talán belső viszályok, talán a „belterjesség” miatt a hatalom gyengül, a nép satnyul, legyűrik őket az etiópok, később az asszírok, perzsák, egészen i.e. 331-ig behódolt terület volt. Ekkor Nagy Sándor birodalom alapító törekvése nyomán nagy szerepet kapott Egyiptom, a mai Alexandria város központja lett az afrikai görög birodalomnak, ismét virágzott. Az utolsó fáraó, Kleopátra, a rómaiakkal szemben erőtlennek bizonyult, négyszáz éves római birtoklás következett.

Egészen i.u. 640-ig kellett várniuk a megújulásra, ekkor az arab kalifák összefogtak, és kairói központtal laza államszövetséget hoztak létre. A szövetséges állam a törökök bejöveteléig tartotta magát, a XVI. századtól egészen 1805-ig remény sem volt a függetlenségre. Ekkor Mohamed Ali helytartó függetlenségi törekvései sikerrel jártak, 1882-ig Egyiptom ismét fellélegezhetett. Az angolok vetettek szemet a területre, megszállták, és a szokásuk szerinti látszatfüggetlenséget fenntartva, 1936-ig gyarmatként kezelték.

A második világháborúban volt olasz megszállás, líbiai hadjárat, végül a háború után királyság lett. 1952-ben a „Szabad Tisztek Forradalma” köztársasági államformát hoz létre, de a Szuezi-csatorna érdekeltségi területe miatt folytonos angol – francia - izraeli támadások érték. 1967-ben Izrael villámháborúval elfoglalta a Sínai-félszigetet, de 1970 után Anvar Szadat komoly politikai csatározásokat folytat, végül Camp David nevezetessé válik az 1979-es függetlenséget garantáló békéről. Elsősorban az olajkincs, de a sok-sok kikötő bevétele, a turizmus bővülése, a Szuezi-csatorna használati díja mind a gazdasági megerősödés felé hajtotta a függetlenné vált országot.

Kultúra

Az ó-egyiptomi kultúra mély gyökerei egy különös világot alapoznak, amely elsőre az európai gondolkodástól, kultúrától, életviteltől annyira idegen, hogy érthetetlen. A korabeli isteneik sokféle követelménye, a fáraók istenektől származtatása, az életnek olyan tartalma, amelyben folyamatosan készülni kell a túlvilágra, a köré kapcsolódó művészeti alkotások mind azt bizonyítják, hogy egyedi kultúráról van szó, nem hasonlít sem az európaira, sem az inka kultúrkörre, de még az arab, iszlám kultúrszféra is messze esik tőle. Ettől csodálatos, ettől érdekes, ezért loholunk múzeumról múzeumra, régészeti területekre, és nem kell keresgélnünk, szinte az egész ország egy nagy múzeum.

Talán a homok konzerváló hatása, talán a kincsek féltő őrzése, talán a pusztító háborúk ritkasága teszi, de nem csak a fáraók emlékei, hanem a középkori, újkori életformák emlékeit is nagyon jó állapotban találjuk. Az iszlám vallás és kultúra már napjainkig nyúlik, ezt színesítik a koptok hitvilága, a sivatagban élő beduin és berber törzsek sajátos életszemlélete.

Mivel az idegenforgalom kiemelt bevételi forrás, mindent meg is kap a turista szervezett, elérhető formában. Ha ennél többre vágyunk, egyszerűen csak meg kell fizetni, eljuthatunk a piramisok belsejébe, kiruccanhatunk az oázisokba beduin népszokásokat tanulmányozni, fényképezhetünk a mecsetekben, csodálhatjuk a hastáncot lejtő keleti szépségeket.

Külön említést érdemel a piramisok lábánál esténként bemutatott többnyelvű hang és fényjáték, ahol a szfinx meséli el nekünk a nagy királyok történetét, és amiről éppen beszél azt világítják meg színes fények. A teljesség igényével még rengeteg kulturális eseményt kellene felsorolni, helyszűke miatt be kell azonban érni még néhány jellegzetesség megemlítésével: a tenger élővilágát tengeralattjáróról szemlélhetjük, tevegelhetünk, és a sivatag hajóját felválthatjuk igazi tengeri vagy folyami hajóutakra, ezek némelyike úszó szálloda.

Az iszlám vallás a mindennapok életét is vezérli. Az öt kötelező imát bárhol és bármikor elvégzik, ezért ne csodálkozzunk az utcán imádkozókon. A mecsetek környékén is imádkoznak istentiszteletkor, nem férnek be. Ramadán alatt böjtölnek, ettől a hónap vége felé már igencsak rossz bőrben vannak, nem ritka a rosszullét. A böjt csak nappalra vonatkozik, az esthajnalcsillag megjelenésekor mindenki azonnal enni kezd, legyen az buszvezető, rendőr, boltos.

Az iszlám szigorú elvei miatt az emberek kevésbé szívélyesek, zordak ha fényképezik őket, igazán vidámak csak a Bajramok (böjtöt követő vígasságok) alatt lesznek. Dél felé haladva a népek egyszerűbbek, puritánok és vadak.

Ünnepek:

minden péntek

Holdújév

Január 1., újév

Ramadan október 15 - november 13.