Portugália függetlenségét a dinasztia alapító Alfons Henrik vívta ki a 12. században, egy századdal később visszahódította Algarvet is, azóta változatlan a határa

Történelem

Portugália Európa egyik legrégebbi országa. A XII. században a dinasztia–alapító Alfons Henrik, Portugália első királya vívta ki a függetlenséget a Portugál Grófság részére. Egy évszázaddal később sikerült a móroktól a déli országrészt Algarve–t is visszahódítani, s ekkor jött létre az azóta is gyakorlatilag változatlan államhatárokkal rendelkező Portugália.

A XIII. század végén Dénes király megalapította Európa egyik legrégebbi egyetemét Coimbra városában.

A XIV–XV. és a XVI. században az első európaiak között volt, akik a messzi mesés Keletre, Ázsiába, valamint Afrikába és Dél–Amerikába hajóztak. Portugália 1580–1640 között egy trónörökösödési válság következtében spanyol fennhatóság alá került, 1640–ben szerezte vissza függetlenségét.

A XV. és a XVI. században nagy gyarmatbirodalmat építettek ki, Portugália ekkor élte fénykorát. Tengeri hatalommá vált: elfoglalták Ceutát (Észak–Afrika), híres hajósuk, Vasco da Gama eljutott Indiába, Alvares Cabral fedezte fel Brazíliát 1500–ban, amely 1822–ig Portugália fennhatósága alá tartozott. A szintén portugál származású Mgallanes pedig a világon elsőként körülhajózta a földet.

A XVIII. században a művészeteket kedvelő és pártoló V. János Károly felépíti a hatalmas Marfa–i palotát és kolostort.

Az 1755–ös pusztító földrengés után a Pombal márki nevéhez fűződő ujjá építés során építi meg a magyar Mardel Károly a híres vízvezetéket (Aquedoto das Águas Livres) amely ivóvízzel látja el Lisszabont.

A XIX. században pártharcok gyengítik a monarchiát, amely végül a királyság megdöntéséhez és a köztársaság kikiáltásához vezet 1910–ben.

Portugália 1986 óta tagja az Európai Uniónak, 1999–től pedig az euroövezetnek. Hagyományos kulturális értékeit azonban változatlanul őrzi és ápolja.

E rövid történelmi összefoglaló után talán nem meglepő a portugál művészet egyedisége. Példa erre a gótika portugál válfaja a manulein sítlus, a híres „azulejo” művészet remekbeszabott csempeképei, amelyekkel szerte az országban találkozhatunk, vagy a fado, ez az édesbús, nosztalgikus portugál dal.

Kultúra

Az ország gazdag kultúrájának egyik legfontosabb eleme az azulejo (a szó arab eredetű, jelentése: színesre csiszolt kő). A XV. századtól kezdve állítanak elő Portugáliában különböző motívumokkal és színezéssel csempéket, melyekből faliképeket készítenek templomok és lakóházak bejáratainak díszítésére.

Emberek

A portugálok Európa legkedvesebb emberei! Bármerre indulunk a barátságos országban, izgalmakra lelünk, új hangulatokra: a mediterrán atmoszféra, az európai modern civilizáció, a mór kultúra, a keresztény hatás keveredik itt, és valami egészen egyedi, sokszínű élményt nyújt.

Ünnepek

Portugália bővelkedik festában (ünnepekben), romariaban (vallási felvonulásban) és feiraban (vásárokban), melyek alkalmával szünetet tart az egész város. Legtöbbjük lényege a vallási menet. Minél északabbra jutunk, annál hagyományosabbak és annál kevésbé szolgálnak turisztikai látványosságként ezek az ünnepek. A Karnevál a legnagyobb esemény, kifestik az arcukat, tánc és parádé jellemzi ezt a húsvét előtt hat héttel tartott ünnepet. Húsvétkor vagy a Szent Heti Fesztiválkor hatalmas és színes felvonulást tartanak. A júniusi Festa de Sao Juao a legnagyobb Portóban, ahol mindenki az utcán táncol és barátságosan fejbe ütögetik póréhagymával egymást. A novemberi Feira de Sao Martinho–t Golegában tartják, mindenféle lovas mutatvány, lóverseny és bikaviadal kíséri.

Népszerűek a bikaviadalok, de Spanyolországgal ellentétben, itt nem ölik meg a bikákat.

Országos ünnep és munkaszüneti napok

Január 1., április 25., húsvét péntek, május 1., Pünkösd, június 10., augusztus 15., október 5., november 1., december 1., 8. és 25.

Helyi munkaszüneti napok: a helyszínen kell tájékozódni.