Látnivalók portugáliai utazás során: a főváros, Lisszabon; Portói borvidék; Braga, a templomok városa és számos fürdőváros

Ne hagyjuk ki a gyönyörű fővárost, Lisszabont, a XIX. századi arisztokraták fürdőhelyeként ismert Sintrat, a népviseletben pompázó, turistacsalogató fürdővárost Obidost, Fatimat, Batallat se. Érdemes még megnézni a boráról híres Portót, Portugália második legnagyobb városát, Bragat, a templomok városát és az egyetemváros Coimbrat, ami egészen a múlt századig az egyetlen egyetemváros volt Portugáliában. Ahogy egy mondás tartja:

„Coimbra ír, Braga imádkozik, Lisszabon énekel, és Portó dolgozik.„

Lisszabon

Egy név amelynek dallama a fülünkben cseng, amely szemünkben különös fénnyel ragyog – Lisszabon, a réges-régi város, 1255 óta Portugália fővárosa. A város szíve a Szent György vár volt valaha a hét domb egyikén. Körülötte a régi városnegyed, Alfama, szűk, zeg-zugos utcáival, meredek kaptatóival az 1147-ig tartó arab hódoltság időszakát idézi. Alfons Henrik, az ország első királya hódította vissza a várat a móroktól.

A Tejo folyó hatalmas öblében elterülő város nyugati része az Atlanti Óceán mentén természetes kiindulópontja volt a nagy földrajzi felfedezéseknek. Az ezt követő aranykort a ránk maradt műemlékek a Belém Torony, a Jeromos kolostor – mindkettő a világörökség része. A megújult, keleti városrész ultramodern épületegyüttese, amely az 1998-as világkiállításnak az EXPO-nak is otthont adott – már a XXI. Század előhírnöke.

S a kettő közötti Lisszabon: kovácsoltvas erkélyek, a házak homlokzatán, falain sorjázó csempeképek, gyönyörű kilátók, gazdag kincseket rejtő múzeumok.
A Szent György vára (Castelo Saó Jorge) valamikor királyi székhely volt. Ma már csak árnyéka régi önmagának. Ez Lisszabon építészeti szimbóluma. A főbejáratnál van Alfonzo Hendriques szobra, aki sikertelenül, de megpróbálta megvédeni Lisszabont és lakosait a keresztes vitézektől és a móroktól. A város látképe a toronyból lenyűgöző.

Érdemes tenni egy kört a halpiacon, de a városban is bármerre nyugodtan sétálhatunk, ne feledjük a közbiztonság mindenhol nagyon jó.
A híres Vízvezeték 1731–1780–ig látta el Lisszabont vízzel.
Cascarisban, Lisszabon kikötőjében is érdemes sétálgatni. Itt apró utcák és gyönyörű házak vannak. A tehetős emberek, nyugdíjas éveiket itt vásárol házaikban töltik. Ezért ezen a helyen egy kicsit borsosabbak az üzletek és éttermek árai.
A Hintómúzeum (Museo dos Coches) eredetileg a királyi család lovardája volt. Itt kerültek kiállításra, a több mint 70 királyi és arisztokrata család hintói. Akad köztük olyan hosszú, mint egy vasúti kocsi. Természetesen gazdagon díszítve bársonnyal, és más számos drága kelmével. A legrégebbi 1581–ben készült, a legújabbat pedig II. Erzsébet használta 1958–ban, látogatása alatt.

Igazi portugál jellegzetesség a fado, a lisszaboni zene. Az éneket általában a guitarra nevű, 12 húros, pengetős hangszer és egy akusztikus gitár kíséri. A „fado” szó jelentése: sors. A szó jól jellemzi a fado vágyódását és szomorúságát kifejező hangulatát. A lisszaboniak 150 éve játsszák keserű zenéjüket mellékutcai, kis vendéglőkben.

Porto

Portó az „észak fővárosa” és a régió kapuja, nevének jelentése kikötő. Portó környékén, a Douro folyó által határolt tájkörzetben terem a szőlő, amelyből a világhírű portói bort készítik.

A Douro folyó meredek partján emelkedő város, a folyón átívelő hidak látványa mással össze nem téveszthető. A folyóparti negyed, a „Ribeira” mögötti város méltóságteljesen vár arra, hogy felfedezzék.

Az UNESCO világörökség részének nyilvánított történelmi városmagban kezdődhet a séta. Megtekinthetjük a Clerigos templomot és tornyot, gyönyörködhetünk a Sao Bento pályaudvar káprázatos történelmi jeleneteket ábrázoló csempeképeiben, de ne hagyjuk ki a Tőzsdepalotát sem, melynek keleti stílusú arab terme páratlan élményt nyújt. Majd a régi villamossal elmehetünk a Douro folyó torkolatáig, ahol elénk tárul az Atlanti-óceán fenséges látványa. Ugyanakkor kihagyhatatlan élmény a borkóstolás a folyó túlsó partján. A Vila Nova de Gaia-ban található borpincék bármelyikében megízlelhetjük ezt a finom nedűt. Szánjunk egy napot arra is, hogy végighajózzunk a Douro folyón.

Madeira

Sziklák, bazalttömbök, merész völgyek, felhőbe szökő csúcsok, a zöld ezernyi színe, a kék óceán és a kék ég között, homokos partok és fövenyek, avokádó, papaya, szőlő és orchidea, a borok hazája, a gondtalan nyaralás szigete.

Az Atlanti-óceán virágoskertje. Madeira szigetén minden megtalálható, amire ember csak vágyódhat: szubtrópusi éghajlat, bőkezű természet, ezerféle virág, gyümölcs, a Ciprusról és Krétáról hozott szőlőkultúra, valamint a minden kényelmet biztosító szállodák.

A Casablancától 700 km-re, Lisszabontól 925 km-re található szigetet 1420-ban fedezte fel a portugál hajós, Joao Goncalves Zarco. Hamarosan minden kelet felé tartó karavella kikötött itt egy-két napra.

A város ötvözi a pihenőturizmust, a gazdag kulturális kínálattal, amelyből a vidám ünnepek sem hiányoznak: februárban karnevál, áprilisban virágkarnevál, szeptemberben borfesztivál, az év utolsó napján pedig tűzijáték az öbölben.

Az egész sziget a szépség dicsérete. A tenger fölött égbe nyúló meredek sziklafalak, sziklába vájt úszómedencék, magas hegycsúcsok, a „levadak”-hoz , ehhez a sajátos öntözési rendszerhez vezető keskeny utak látványában gyönyörködhetünk egy hosszú séta során.
Sétálgathatunk a festői Camara de Lobos-ban, ahol Churchill festegette akvarelljeit.

Azori-szigetek

Európa legnyugatibb határa. Kilenc varázslatos sziget az Atlanti-óceánban, a legenda szerint a titokzatos, elsüllyedt Atlantisz maradványai.

Képzeljünk el kilenc szigetet, ahol a természet mindmáig őrzi eredeti, érintetlen szépségét. Az éghajlat kellemesen mérsékelt, tavasszal az utakat kék és fehér hortenziák szegélyezik. Ideális hely azok számára, akik tökéletes kikapcsolódásra, a mindennapi stressztől való megszabadulásra vágynak.

Különleges táj, égigérő, ködbevesző hegycsúcsok közé zárt, áttetsző kék és zöldszínű tavakkal. A legenda szerint egy zöldszemű herceg és egy kékszemű hercegnő kiontott könnyei fakasztották ezeket a tavakat, akik azért zokogtak, mert nem házasodhattak össze.

Csak az Azori-szigeteken Sao Miguel, Santa Maria, Terceira, Graciosa, Sao Jorge, Pico, Faial, Flores és Corvo szigetén ehet olyan ételt, amely vaslábasban készül és a talajból feltörő melegvizű források gőzében fő meg. Régen ez a forró talaj helyettesítette a tűzhelyet. A háziasszonyok reggel a légmentesen lezárt vaslábast eltemették a földbe, és délben pedig kiásták – az étel magától megfőtt a tűzforró földben.

A portugál hajósok az elsők, akik ideérkeztek a XV. században. Ennek emlékét őrzi Terceira szigetén Angra de Heroismo városában a világörökség részét képező műemlék.

Ki tudja, milyen kincseket rejt a tenger mélye, a rendkívül gazdag növény- és állatvilágon kívül, hiszen itt haladt el az Óvilág és az Újvilág közötti kereskedelmi hajózási útvonal.