Ha Franciaországban járunk, akkor a párizsi múzeumok és Eiffel-torony látogatása után válogassunk a többi lehetőség közül: Panthéon, Szabadság-szobor, Place de la Bastille

Párizs egyike azoknak a városoknak, ahol a legtöbb épített látnivaló található. Az Eiffel-torony,es a diadalív Parizs egyik szimbóluma.

Palais Garnier – a párizsi opera, Hitler szerint a világ legszebb épülete

Église de la Madeleine (= Madeleine-templom, épült 1764-1842)

Place des Vosges – IV. Henrik által kialakított tér a Marais negyedben

Louvre – Franciaország legnnagyobb múzeuma a 19. század előtti alkotások számára

Musée d"Orsay – volt vasúti pályaudvar, ma az impresszionista és újabb alkotások kiállítóhelye

Centre Georges Pompidou (Beaubourg) – Kortárs Művészeti Múzeum, óriási közkönyvtár.

Musée du Montparnasse – a montparnasse-i művészek élettörténetének bemutatása

Musée Cluny (Musée National du Moyen-Age) – a középkori műalkotások gyűjteménye

Musée Picasso – közel 3000 Pablo Picasso képpel és saját magángyűjteménnyel

Egyéb

Montmartre – történelmi negyed a Szajna bal partján, a legjelentősebb művésznegyed, Sacré Cœur

Place de la Concorde (korábban: Place de la Revolution) – Champs-Élysées végén, az Obeliszk helye

Place de la Bastille – A Bastille börtön helye a francia forradalom idejéig

Montparnasse – történelmi negyed a Szajna bal partján, műtermek, művészkávézók

Père Lachaise Temető – sok francia és külföldi híres ember sírjával

Le Marais – divatos negyed a Szajna jobb partján, jelentős homoszexuális és zsidó lakossággal

Látnivalók Párizs környékén

Versailles – XIV. Lajostól kezdve a francia királyok lakhelye

La Défense – modern üzleti negyed Párizstól nyugatra, benne: Grande Arche

La Villette (Parc Astérix) – modern szórakoztató negyed Párizstól északkeletre

Saint-Denis bazilika – a legtöbb francia uralkodó temetkezési helye

A mai Franciaország határai majdnem egybeesnek a történelmi Gallia (Alpokon túli) területeivel, amelyeket egykor Gallia Transalpina néven ismertek. A területen kelta (latinul gall) törzsek éltek. A i. e. 1. században Gallia egésze a terjeszkedő Római Birodalom provinciája lett, a rómaiak mindenütt városokat építettek, az őslakosság pedig összekeveredett velük és átvette a latin nyelvet (romanizáció). A 2-3. század között a kereszténység is elterjedt.

A 4. század végén egyre fenyegetőbbé vált a keleti határon áttörő germán törzsek, majd az 5. századtól különösen a frankok jelenléte, akiknek nevéből a „francia” elnevezés is származik. Az 5-9. század között az ország területe a Frank Birodalom részét képezte, amelynek legnagyobb uralkodója Nagy Károly volt. Utódai 843-ban a birodalmat három részre osztották, ennek nyugati részéből, a Nyugati-Frank Királyságból alakult ki Franciaország, amely nevét a mai Île-de-France tartományról kapta.

Nagy Károly leszármazottai, a Karolingok uralták Franciaországot egészen 987-ig, ám a dinasztia ekkor kihalt. Ekkor Île-de-France hercegét, Párizs grófját, Hugo Capet-t koronázták királlyá. Az ő leszármazottaiból alakultak meg az országot uraló következő nagy dinasztiák, a Capetingok, a Valois-ház és a Bourbon-dinasztia, amelyek a hosszú örökösödési háborúk és házassági szövetségek során végül az egész országot egyesítették. A királyság a 17. századtól élte a fénykorát, különösen XIV. Lajos uralma alatt (a „Napkirály”, 1643–1715). Ekkor Franciaország óriási hatással volt az egész európai politikára, gazdaságra és kultúrára, népességének gyors növekedése pedig Európa legnagyobb lakosságú országává tette. Megkezdődött a francia gyarmatosítás is.

Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népetA királyság 1792-ig állt fenn, amikor a Nagy Francia Forradalom kikiáltotta a köztársaságot. 1799-ben Bonaparte Napóleon ragadta magához a hatalmat. Seregeivel számos hadjárat során elfoglalta szinte fél Európát, és a meghódított országokban saját családja tagjait ültette trónra. Az oroszországi hadjárat azonban kudarccal járt, és a napóleoni háborúkban kb. egymillió francia katona halt meg. Mégis ez az időszak volt a francia dicsőségnek és a francia nemzet kialakulásának nagy korszaka. Napóleon 1815-ös vereségét követően, Franciaország újra királyság lett.1830-ban újabb forradalom tört ki, amelynek eredményeként alkotmányos királyságot vezettek be.

1848-ban ismét forradalom következett, melynek során a Nemzetgyűlés kikiáltotta a „második Francia Köztársaságot”. Ez azonban rövid életű volt, 1852-ben Bonaparte Napóleon unokaöccse császárrá koronáztatta magát III. Napóleon néven (második császárság). Uralma alatt az egész ország gyors ütemben fejlődött, meggyorsult a gyarmatszerzés is, és Franciaország európai pozíciói megerősödtek. Végül III. Napóleon 1870-ben Franciaországot parlamentáris monarchiává nyilvánította. Ebben az évben azonban kitört a francia-porosz háború, amelyben Franciaország vereséget szenvedett. Miután a németek megszállták az országot, a király megbukott. 1871-ben polgári radikális – szocialista forradalom kezdődött és megalakult a párizsi kommün. Ennek leverése után létrejött a „harmadik köztársaság”.

Franciaország 1870 és 1914 között gyarmatbirodalmat épített ki (francia imperializmus). Létrejött a brit-francia szövetség (antant) a fegyverkező Németország ellensúlyozására.

Franciaország az I. világháborúból, majd a náci német megszállást követően a II. világháborúból is győztesként került ki. Ez azonban nem akadályozta meg a gyarmatbirodalom (Afrika, Ázsia, Óceánia) széthullását az 1950-es években. A háború után az úgynevezett „negyedik köztársaság”, majd 1958-tól máig az „ötödik köztársaság” következett, amely Charles de Gaulle vezetésével új alkotmányt dolgozott ki a köztársasági elnök megnövekedett jogkörével.

1968-ban baloldali diáklázadások törtek ki, a polgárháborús veszélyt sikerült elhárítani, azonban de Gaulle lemondott. Utódai, Georges Pompidou és Valéry Giscard d"Estaing még sokáig az ő nyomdokain jártak, majd 1981-ben a szocialista François Mitterrand vette át helyüket, aki számos szociális reformot hajtott végre. Mivel azonban a fő társadalmi problémákat nem sikerült megoldania, bukása után megerősödött a jobboldal. Az elnöki posztot 1995 óta Jacques Chirac töltötte be.

A 2007-es elnökválasztáson a magyar gyökerekkel rendelkező Nicolas Sarkozy lett a köztársasági elnök.

Franciaország külpolitikáját a 90-es évek óta az Európai Unió fejlődésének elősegítése, ezen belül különösen a Németországgal való kibékülés és együttműködés jellemzi. 1999-ben bevezették az eurót. Ennek ellenére az ország lakossága a 2005. májusi népszavazáson az Európai Alkotmány ellen szavazott.

• Január 1. Újév napja (Le Jour de l" An)
• Nagypéntek (2007-ben április 6., csak Elzász területén munkaszüneti nap)
• Húsvétvasárnap (2007-ben április 8.)
• Húsvéthétfő
• Május 1. A Munka Ünnepe (Majális)
• Május 8. A Győzelem Napja (a II. világháború befejezésének emlékére, 1945)
• Május 16. Szent Johanna (Jeanne d" Arc) szentté avatásának emléknapja (nem hivatalos munkaszüneti nap)
• Jézus Mennybemenetelének Ünnepe (Áldozócsütörtök)
• Pünkösdvasárnap (2007-ben május 27.)
• Pünkösdhétfő
• Július 14. Az 1789-es forradalom ünnepe, a Bastille bevétele, Nemzeti Ünnep (Le quatorze juillet)
• Augusztus 15. Nagyboldogasszony (L" Assomption)
• November 1. Mindenszentek Ünnepe (La Toussaint)
• November 11. Fegyverszünet Napja (L" Armistice), az I. világháború befejezésének (1918) emlékére
• December 25. Karácsony
• December 26. Karácsony másnapja (csak Elzász területén munkaszüneti nap)