Szerbia és Montenegro területén már az ókorban is volt élet, az első állam a területen, a Római Birodalom volt, a szerbek a 7. században települtek be

Szerbia az ókórban

Szerbia-Montenegrót a görög időkben a trákok, a tengerparton az illírek lakták. Az első állam ezen a területen a Római Birodalom, amely a mai Szerbia-Montenegró területén több provinciával is rendelkezett: Moesia az ország keleti részén, Dalmatia az ország déli és középső vidékein, Pannónia a Duna és Száva környéki területeken, Dacia provincia a Temesköz vidékén terült el. Az ország északi része (a mai Vajdaság) a limesen túl helyezkedett el, nem volt a Római Birodalom része, Szerémségen kívül.

Az ország mai domináns nemzetisége a szerbek a VII. század első felében foglalták el az ország déli részét, valószínűleg bizánci hívásra.

Bizánci birodalom fennhatóság

Ekkor még laza törzsszövetségben éltek, valószínűleg a romanizált pásztorkodó törzsek, a vlachok (a románok feltételezett ősei) mellett. A bolgárok 986-ban meghódítják ezt a területet, ám az ekkor megerősödő Bizánci Birodalom 1018-ban megszünteti a Nyugati-Bolgár Fejedelemséget, ezzel Szerbia-Montenegró területe bizánci fennhatóság alá kerül.

Szerb fejedelemség

A szerb törzseket Nemanja István nagyzsupán egyesíti, létrehozva 1190-ben a Szerb Fejedelemséget, amely 1217-ben Szerb Királyság néven függetlenedik Bizánctól, és megindul Szerbia virágkora. Az ország legnagyobb kiterjedését Dušan István (1331–1355) alatt éri el, amikor is Szerbia egészen az Égei-tengerig elér, illetve Albánia és Görögörszág északi része is hozzátartozik.

Török befolyás

Azonban Dušan cár halála után állama fejedelemségekre bomlik, majd az 1389-es |rigómezei csata után fokozatosan török befolyás alá kerül. A szerb despoták állama 1459-ben bukik meg végleg, majd 1499-ben Montenegró is a Török Birodalom részévé válik. Az 1699-es karlócai béke során Magyarország visszakapja a török által meghódított területeit. Ezen területek rendkívül gyéren lakottak, így sok szerb a magas török adóktól menekülve idevándorol. Ekkor népesül be szerbekkel a Vajdaság, Bácska, illetve északabbra is a Duna-vidéke. (Ráckeve, Szentendre tipikusan ilyen város.)

Az ellentétek kialakulása

A másik oldalon Montenegró 1689-ben nyeri vissza függetlenségét, ezzel a szerb nép két eltérő ágra szakad, a déli (crna gorai vagy montenegrói) és az északi szerbekre, ez a kettéosztódás a forrása Szerbia és Montenegró jelenlegi ellentétének is. Szerbia csak 1817-ben lesz autonóm, és 1878-ban függetlenedik, amikor is a törököket Kosovo és a Novi Pazari szandzsák kivételével az egész országból sikerül kiszorítani.

Balkán háborúk

Az első Balkán-háború során (1913-ban) Szerbia megszerzi mai területét (a Vajdaságot leszámítva) és Macedóniát. A szerb nemzetiségű Gavrilo Princip adja az indító okot az I. világháborúhoz a szarajevói merénylettel. Az Osztrák–Magyar Monarchia által megtámadott Szerbia végül az Antant segítségével a nyertesek között szerepel az első világháborúban, ezért a Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és az Ausztriától elcsatolt Krajna (a mai Szlovénia) egyesüléséből létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a trianoni békekonferencián a Magyarországtól elcsatolt Vajdaságot megkapja.

Jugoszlávia megalakulása és bomlása

Az egységes állam 1929-ben Jugoszlávia („Délszláv Állam”) nevet veszi fel. A II. világháborúban az állam megszűnik, Montenegrót az olaszok megszállják, Szerbia független lesz. 1945-ben újra egyesül az ország, új alkotmány elfogadásával népi demokrácia lesz Jugoszláviában, amely azonban nem csatlakozik a Szovjetunió által vezérelt szocialista blokkhoz. 1961-től kezdve Tito marsall vezetésével Jugoszlávia félig nyugati, kapitalista állammá válik, amely egészen a délszláv háború 1990-es kitöréséig a térségben fejlett államnak számított.

A délszláv háború során a korábbi szocialista Jugoszlávia] felbomlott (1992-re), a tagköztársaságokból független államok jöttek létre. Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró), Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Horvátország és Szlovénia teljesen önállóan működtek tovább.

A délszláv háború bűnöseinek menedéket nyújtó Jugoszlávia nemzetközi helyzete a 90-es évek során fokozatosan romlott, amelyet az országot sújtó recesszió is tetézett. Végül 1999-ben a kosovói etnikai kérdés ürügyén a NATO légicsapást mért az országra, amely következtében a Miloševi?-rezsim megdőlt.

Azóta Jugoszlávia a demokratikus átalakulás jegyében dolgozik, bár a politikai életében még mindig akad kivetni való. Ezt a tényt bizonyítja például Zoran Djindjic, volt miniszterelnök meggyilkolása.

Pozitív lépésként kell értékelni a 2003. február 4-én történt megegyezést, mely során Jugoszlávia Szerbia és Montenegró néven államszövetséggé alakult.

2006. május 21-én Montenegró lakosai megszavazták az elszakadást az államszövetségtől, június 3-án pedig hivatalosan is kinyilvánították függetlenségét, így az államszövetség felbomlott.