Franciaországi utazás során ne csak a párizsi múzeumokat nézzük meg, TGV vonattal pár óra alatt az Atlanti-óceán partjára érhetünk, télen keressük fel a síparadicsomokat

Érkezés Olaszország felöl - Cannes, Nizza és Cote d"Azur

Ha Olaszország felől közelítjük meg, elkerülhetetlen, hogy a híres-nevezetes Azúr Partot (Côte d’Azur) meg ne csodáljuk. Bár a fesztiváljairól elhíresült, elaggott színészek és színésznők lakhelyéül (is) szolgáló Cannes egész biztosan felrémlik, érdemes időt szakítani Nizzára (Nice), mely a nevét adta a salátának (Salade Nicoise), mely az itthoni „francia salátára” hasonlít leginkább (azt amúgy „angol salátaként” ismerik a franciák).

Louis de Funes városa Saint Tropez, Grasse és Marseille

Ha tovább barangolunk „odalenn”, a Louis de Funes filmekből jól ismert, és szintén megannyi filmsztár otthonául szolgáló, Saint Tropez lehet a következő látnivaló, ugyanígy, Rainier herceg otthonát is feltétlenül meg kell csodálni (Monaco; Monte Carlo), még ha egy árva fityingünk sincs szerencsejátékra, az Oceanográfiai Múzeumra azért tegyünk félre, megéri a belépőjegy az árát! Ha beljebb merészkedünk a szigorúan vett „partvidékről”, még a „Parfüm Fővárosának” nevezett Grasse-ba is eljuthatunk, ahol a parfümgyárat is meg lehet látogatni. Nem túl érzékeny orrúak előnyben! Persze, nem lehet megfeledkezni a Taxi „sorozat” otthonáról, Marseille-ről sem, bár sokak szerint nem éppen turistaparadicsom, ha már ott vagyunk, a hangulata miatt nem árt „beleszagolni a levegőbe”.

A történelmi Franciaország 

Az ország „közepén” vannak az igazinak mondott francia csodák: várromok, levendulamezők, szíves vendéglátás, kulturális programok, remek borok és isteni ételek. Nem túl „szofisztikált”, mint inkább „egyértelmű” és ízletes ételeivel még a legkifinomultabbak ízlelőbimbóit is elbűvölhetik.

A második világháború helyszínei

A „nyugati parton”, a második világháború történetéből és az azzal foglalkozó filmekből jól ismert Atlanti-óceáni parton, maguknak, a franciáknak is nagyon kedvelt üdülőhelyei sorakoznak (mint például Cap Ferret), ahová a közeli nagyvárosokból közvetlen buszjáratokkal lehet eljutni. (Általában házakat bérelnek, onnan mennek le a végeláthatatlan, homokos partra, az óceánban fürdőzni.) Osztrigákat helyben fogják, könnyű fehérborral fenséges étel, bármit mondanak is rá! Persze, alapvető, hogy az osztriga teljesen friss legyen, ne akárhol együk. Olyan nagyváros, mint Bordeaux a TGV-vel (a francia „nagyon gyors” vonat) kb. 2 óra alatt elérhető Párizsból, onnan további 1-1,5 óra az óceánpart busszal. És már óceánozhatunk is!

Francia síparadicsomok

Telente mindenki síelni vágyik, nem is kevesen mennek manapság Franciaországba, ahol számos remek sípálya várja a vendégeket. Sok közülük folyamatosan „hó alatt van”, mindenhol jól szervezett az egészségügyi ellátás (sí-baleseteknél alapvető), jól felszereltek a pályák, és bár a bérletek és az (esetlegesen buszos) utazás kicsit feltornázhatja az árat a környező országok áraihoz képest, nem árt belegondolni, mit (meg nem) ér a biztonság, a jó szervezés.

Párizs utcáin

A főváros, Párizs (Paris), amiről az amerikai filmek előszeretettel állítják, hogy a „művészetek”, és a „szerelem” városa, nos, bár lenyűgöző, azért mégiscsak egy normális, európai nagyváros. Remekül felépített metróhálózattal bír, így kis túlzással azt mondhatnánk, minden utcából nyílik egy metrómegálló. A metróalagutak végeláthatatlan útvesztőjében egy nap nyugodtan telhet bolyongással, a hálózatokat és az átszállási pontokat jelző táblák végül mégis kiismerhetők. Egy hátrány lehetséges, mégpedig a végtelen lépcsőzés, mert csak nagy „mélység” és „nagy” állomás esetén van mozgólépcső. A metrók sokkal tovább üzemelnek a budapestieknél, a gyűjtőjegy (carnet) kb. 10 euróba kerül, jár hozzá egy térkép, és szintén ellentétben a magyar gyakorlattal, felszállástól a legutolsó állomás elhagyásáig érvényes, azaz nem kell minden átszálláshoz egy újat érvényesíteni, egy jegy elég egy útra. Megjegyzésem annyi még a metrókkal kapcsolatban, hogy a metrókocsik ajtaja nem nyílik önműködően, a rajtuk lévő „kilincsekkel” kell őket kinyitni fel/leszálláskor.

Sacré Coeur, Musée D"Orsay

Persze, mindenki tud valami párizsi látnivalót, amit feltétlenül látni kell az ide utazónak. Saját tapasztalat, hogy igen, Párizs megnézhető 7 nap alatt. Korán kell kelni és estig gyalogolni, végigrohangászva az összes nevezetességet, de valóban teljesíthető egy hét alatt. Hogy így van-e értelme, az viszont kétséges. Nem árt, ha az ember előre kicsemegézi, mit is akar megnézni. A Sacré Cœur és a Musée D’Orsay végignézhető egy nap alatt, figyelembe véve a múzeumok zárva tartási napját, ami általában a kedd. Ez a program ebéddel és indulás előtti reggelivel igen szép, sőt, kalóriaégető is lehet, mert a templom „megmászható”, és az arra vállalkozókat csodálatos Párizs-panorámával ajándékozza meg.

Párizs éjszaka - A Notre Dame környéke

Este aztán lehet sétálni Párizsban, például a Notre Dame környékén, mert a templom gyönyörű este, kivilágítva. Aztán másnap, ha még nem unjuk, a Notre Dame-ot megleshetjük napfénynél is, akkor tűnhet csak fel az éles szemnek, hogy az építőmesterek bizony mennyi, az Egyház akkori építési szokásaival szöges ellentétben álló asszimetriát rejtettek „bele az épületbe” (ajánlom a 0. kilométerkövet eme vizsgálódáshoz, az is ott van a bejárattal szemben). Erre a templomra is „fel lehet mászni”, de lefelé kifejezetten „szédítő” a keskeny és nagyon „csavaros” lépcsősor. Ha már állandó „hegymászási” mánia gyötri az egyszeri utazót, melegen ajánlom a Montparnasse tornyot, melynek tetejére lift visz fel, bár az utolsó 5 métert lépcsőn kell megtenni. Lenyűgöző a látvány. Onnan nézve még eldönthetjük, mit akarunk megnézni.

Bois de Boulogne

Nem ajánlják turistáknak, például a Bois de Boulogne-t (mint nálunk a Városliget), ahogy a Jim Morisson rajongók kötelező zarándokhelyét, a Père Lachaise temetőt sem. Ezen két helyen kívül, az éjszakai metrózás rejt(het) kockázatokat magában, de ez nemcsak Párizsban van így.

Párizs tele van szebbnél szebb templomokkal, melyek mind megérik a rájuk szánt időt, és nem tolonganak bennük annyian, mint fentebb említett két „társukban”, a Saint Germain des Près például megkapóan szép, bár „ő” is elég híres templom.

Párizs múzeumai

Ha nem pont a templomjárás a legfőbb dolgunk, szánjunk időt olyan helyekre, mint Napóleon sírja (Le Tombeau de Napoléon), vagy a „közterek”, mint a Louvre-ral szembeni „Városliget”, a Louxembourg Kert, a Concorde tér stb. Nem ritka a „köztéri” kiállítás is, ilyen volt például 1995-ben a Dalí szobrok pár hetes, Vandôme téri jelenléte. Ez utóbbi térre (Place Vandôme) a nemesfémbe öntött „Szépség” szerelmeseinek is érdemes elzarándokolniuk, mert itt találhatók a (világ) legelismertebb, vagy csak legismertebb ékszerüzletei (pld. Van Cleef, Cartier…) és azok kirakatai. Nézelődni szabad…

Eiffel-torony és Champs d"Elysée

Nem szabad megfeledkezni az olyan „kötelező” programokról sem, mint amilyen az Eiffel-torony. Bár pont gyökeret lehet ereszteni a földbe, mire sorra kerülünk, és nem is olcsó, de nagyon megéri felmenni a tetejére. Főleg, ha elcsípünk valami késő esti időpontot, mert az éjszakai fényárban úszó Párizs valóban alapja lehetne az elején említett, hollywoodi szlogeneknek. Érdemes megnézni, de nem teljes hosszában végigsétálni, mert az egy embert próbáló, gyilkos túra, a Champs d’Elysée–t. A „Kis Diadalívtől” a (Nagy) Diadalívig és egészen a legmodernebb városrész hatalmas Diadalívéig kitart a párizsi „Andrássy út”, kicsit nagy falat, meg unalmas is gyalog, részleteiben viszont érdemes a figyelemre. Állítólag, szép időben ellátni a Diadalívtől (Arc de Triomphe) a La Défense (modern városrész) modern „Arc”-jáig és visszafelé, a Louvre előtti, „kicsiig”, hisz egy vonalban vannak. Hogy ebből mennyi a turistacsalogató szlogen, döntse el mindenki maga, éles szeműek előnyben!

Pompidou központ és La Défense

Olyan szépségek vannak viszont itt-ott „elrejtve”, mint az egyiptomi, hieroglifákkal teli „fekete oszlop”, párja a Kairói Múzeumban. Vagy a Centre Pompidou (Pompidou Központ), melynek különlegessége abban rejlik, hogy az épület minden csöve az épület falain kívül található, elég futurisztikus benyomást keltve. Az épület amúgy kulturális központ. A La Défense, mint látványosság elég hervasztó lehet azoknak, akik nem éppen fanatikus megszállottjai a modern építkezési stílusnak, mert üvegpaloták kusza összevisszasága sorakozik arrafelé, tömve öltönyös úriemberekkel, és kosztümös hölgyekkel, akik mind dolgozni járnak oda, hisz lakóház szinte nincs is arrafelé. Viszont, a modern Diadalívre is lift visz fel (itt az „üveg”lift, az átlátszó fal miatt kicsit kényelmetlen lehet), belsejében modern művészeti kiállítások szoktak helyet kapni.

Francia képzőművészeti látnivalók és a Louvre

Múzeumok terén nem lehet panasz Párizsra. A híres Louvre mellett megannyi lenyűgöző helyen nézelődhetünk. A Rodin Múzeum, a szobrász megannyi csodás remekével, kész felüdülés. Vagy a Musée d’Orsay (D’Orsay Múzeum), melynek nemcsak (állandó és időszakos) kiállításai, de maga az épülete is megéri a fényképezést órákon át (ajánlom e célra az ottani órát, gyönyörű). A hatalmas Louvre-ra visszatérve elmondható, hogy oda leginkább beköltözni lenne érdemes, mert egy élet is kevés minden kiállítási tárgy alapos és beható vizsgálatához. Arra viszont felhívnám az oda látogatók figyelmét, hogy bár vannak ún. „hosszú napok”, mikor a Múzeum este kilencig is nyitva van. Sőt, délután háromtól kedvezményes jegyet is lehet váltani, de (2003-ban) például az ilyesfajta „különleges” időszakokra lezárták az igazán „értékes”, vagy „érdekes” gyűjteményeket a látogatók elől. Így nem árt megnézni a honlapjukat, vajon minden látogatható-e, vagy sem. A jegy mellé jár egy térkép; van „fülhallgatós” tárlatvezetés több nyelven, az épületben van posta stb. Bejárata egyébként a „régi” épületek közé épített üvegpiramisnál van. A magunkkal hozott táskát átvilágítják.

Moulin Rouge, Versailles, Napóleon, Fontainebleau

Már oldalakat írtam tele a látnivalókkal, de igazán egyiket sem tudom részletesen bemutatni, mert annyi minden van még hátra! Nem szóltam a Moulin Rouge-ról, mely kisebb, mint a képeslapokon, és napközben csak arra jó, hogy fényképekhez háttérként szolgáljon. Vagy akár Versailles-ról (Le Palais Royal de Versailles), ahová helyi „HÉV” járattal (train – vonat) lehet kijutni (nem messze az Eiffel-toronytól van egy megállója). Ahol aztán igazán el lehet veszni. Nem hiába alakított ki XIV. Lajos egy egész „labirintust” a kertjeiből, megannyi szemet gyönyörködtető szökőkúttal. Érdemes korán kimenni, némi uzsonnával, mert ha még a múlt századi, magyar történelemből ismert Trianon épületegyüttest is meg akarjuk nézni, jó néhány órát kell rászánni. De ugyancsak szót érdemel egy sokkal emberibb léptékű, és megnyugtatóbb palota, a Fontainebleau-i, ha már kastélyokra vadászunk, ahol Napóleon búcsúzott seregétől egyik száműzetésébe menet. A kastély képtára is figyelmet érdemlő, bár tény, hogy méreteiben messze Versailles mögött „kullog” a képzeletbeli versenyben, de a csónakázótó, a környékbeli éttermek kárpótolhatnak az elmaradt csillogásért.

Bastille, Opera, Panthéon

A Place de la Bastille, nem messze tőle az Opéra szintén megér néhány fényképkockát, ez utóbbiban például az a szerencse is érhet, hogy elcsípünk egy ún. kosztümkiállítást, mikor is a híresebb jelmezű darabok kosztümjeit magában az Operaház épületében állítják ki. Mindenképp érdemes szétnézni. Az Invalidusok (Chapelle des Invalides) biztos szerepel a városnézési programban, ha szervezett úton vagyunk, ahogy a Panthéon is. A Loire-völgyi kastélyok látogatásáról már nem is beszélve (pl. Chenonceau).

Párizs éttermei

Ha nem tudunk, vagy nem akarunk éppenséggel minden este étteremben enni (mindenképp megkóstolhatjuk a csigát is, például a Chez Léon étteremlánc egyik éttermében, ott biztos friss), akkor keressünk egy SHOPI nevű boltot, annak árfekvése a helyiek pénztárcájához van szabva, de nem halálos, turistáskodáshoz éppen jó. Ha már ott vagyunk a „borok, sajtok” hazájában ne hagyjuk ki a kóstolgatást: minden nap egy másik sajtot, például. Aki szereti a camembert sajtokat, annak kifejezetten „ajánlott” az ún. coulommier sajt, mely ugyan zsírosabb, és állaga is puhább az itthoni, de akár az ottani camembert-ekénél, utána biztos nem ízlik szegény camembert többé… Itt is igaz az általános szabály: ingyen nem kapunk ”tokajit”. A híres, díjnyertes borok drágábbak, a „sajátmárkás” (az áruházlánc saját logójával és nevével ellátott palackok) borok pedig nem minden esetben „hozzák” a minimálisan elvárható szintet. Keressünk valahol középen, az általában „bejön”.

Édességek terén fő a kísérletező-kedv! A pékségekben a frissen sült sütemények és pékáruk illata is magukért beszél. Mindenképpen végig kell kóstolni (a magunk számára megengedett kalóriahatárokon belül, persze) a helyi (töltetlen) croissant-t (vágjuk ketté, kenjük meg vajjal, és együk meg melegen, isteni!), a „kis csokis kenyeret” (petit pain au chocolat, mely nem más, mint szintén kelt tészta csokoládédarabbal töltve – szintén „vajazható” melegen), de a vaníliás pudinggal töltött csiga is páratlan.

Ha például Dél-Franciaország egy városának piacán járunk, feltétlen érdemes megcsodálni, és persze megkóstolni az olívabogyókat, van belőlük néhány. Ugyanígy, finom mézekre is lelhetünk, de ha „piacozunk”, sajnos nem lehet sokáig lustálkodni, 11 óra tájban már csak pakolnak az árusok.

Végül is, csak önmagam ismételhetem: ahogy az elején írtam, Franciaországnak ezer csodája van, mindet érdemes nyitott szemmel, füllel, orral és sok esetben gyomorral fogadni. Ha az ember százszor visszajön is, még mindig tud találni valami újat errefelé. Jó utat kívánok!