Turistáknak leírás Oroszország minden információja Látnivalók Kultúra

Kijevi nagyfejedelemség - Rettegett Iván

Az orosz állam a IX. században alakult ki: Oleg fejedelem létrehozta a Kijevi Nagyfejedelemséget. A X. században Nagy Vlagyimir fejedelem a bizánci egyházhoz csatlakozott, ami hosszú idõre meghatározta az ország fejlõdését. A XI - XV. században a feudális széttagoltság és a hódítók (kunok, svédek, mongolok) elleni védekezés határozta meg az ország történelmét. III. Iván (1462-1505) nevéhez fûzõdik a mongol iga lerázása és Bizánc bukása után a császári cím ("cár") felvétele. IV. (Rettegett) Iván (1547-1584) kemény eszközökkel erõs központi hatalmat hozott létre és elsõsorban a kis- és középnemesekbõl létrehozta a dumát (tanácskozó testület). Uralkodása idején megkezdõdött Szibéria meghódítása. Halála után azonban gyenge kezû uralkodók és zavaros idõk következtek.

Nagy Péter és Szentpétervár

A XVII. században orosz prémvadászok folytatták Szibéria meghódítását. I. (Nagy) Péter (1689-1725) központosított hatalmat alakított ki, új fõvárost (Szentpétervár) alapított, jelentõs politikai, gazdasági, kulturális reformokat hajtott végre, amivel megpróbálta Oroszország elmaradottságát csökkenteni. Fejlesztette az uráli kohászatot és új iparágakat honosított meg. Háborúiban növelte az ország területét, elsõsorban a Fekete- és a Balti-tenger közti területekkel.

II. Katalin és a parasztfelkelések

II. Katalin (1762-1796) felvilágosult abszolutizmusa idején Oroszország már nagyhatalom, de a parasztság terheinek fokozódása hatalmas parasztfelkeléshez vezetett (1773-1775).

Miklós cárok idején - Gyarmatosítások és önkényuralom

A XIX. század közepén I. Miklós uralkodása idején (1825-1855) Oroszország már Európa legerõsebb állama, de a Törökország ellen indított Krími háborúban (1853-1856) a törökök mellé állt Angliától és Franciaországtól súlyos vereséget szenvedett, ami jelentõs mértékben meggyengítette helyzetét. A XIX. század végén Oroszország meghódította Közép-Ázsiát és a Távol-Keletet is és egységes gyarmatbirodalmat hozott létre. A hatalmas társadalmi feszültségek - a jobbágyrendszer maradványai, a falusi társadalom elmaradottsága, a nemzetiségek elnyomása, a polgárság fejletlensége és háttérbe szorítása - vezettek az 1905-ös polgári forradalomhoz, de II. Miklós cár (1894-1917) hamarosan újra visszatért az önkényuralomhoz.

Oroszország és az I. Világháború

Az I. világháború tovább rontotta a társadalom szinte minden rétegének a helyzetét, ez vezetett az 1917. márciusi polgári forradalomhoz, amely gyõzött, II. Miklós lemondott, Ideiglenes Kormány alakult. A bolsevikok Lenin vezetésével azonban tovább akarták vinni a polgári forradalmat szocialista forradalommá, amelyre 1917. novemberében került sor. A gyõztes bolsevikok 1918-ban egy nem túl kedvezõ béke aláírásával kiléptek az I. világháborúból, és kemény eszközökkel kiépítették a pártállami diktatúrát.

A Szovjetúnió megalakulása és a szocializmus

1922-ben megalakult a Szovjetunió, amelyben egységesen kiépítették a szocialista rendszert. A magántulajdon megszûnt, helyette állami és szövetkezeti tulajdon vált uralkodóvá mind az iparban, mind a mezõgazdaságban, a piacgazdaság helyett központilag irányított tervgazdaságot vezettek be, elsõsorban a nehézipar fejlesztését tûzve ki célul. Így gazdaságilag és politikailag is elszigetelõdtek a világ többi részétõl.

Szovjetúnió a II. világháború idején

A II. világháborúból hatalmas áldozatok árán, de gyõztesen kikerült Szovjetunió az általa felszabadított kelet-közép-európai országokat saját gazdasági-politikai-katonai érdekövezetébe vonta. 1949-ben létrehozta a szocialista országokat tömörítõ gazdasági szervezetet, a KGST-t, 1955-ben pedig katonai szervezetét, a Varsói Szerzõdést. A II. világháború után a Szovjetunió nagyhatalommá vált és létrejött a két pólusú világ (szocialista - kapitalista). A két világrendszer szembenállása hidegháborúhoz, fegyverkezési versenyhez vezetett, amely a Szovjetuniót a "80-as évekre gazdaságilag teljesen kimerítette. A "80-as évek közepén Mihail Gorbacsov pártfõtitkár reformprogramot vezetett be (peresztrojka = átalakítás, glasznoszty = nyilvánosság). A Szovjetunió meggyengülése utat engedett a kelet-közép-európai országokban a rendszerváltozásnak, 1991-ben megszûnt a KGST, a Varsói Szerzõdés és maga a Szovjetunió is.

Kelet-európai síkság

A mélyen elhelyezkedõ kristályos alapzaton vastag üledéktakaró halmozódott fel a földtörténet különbözõ korszakaiban. Az üledékrétegek dél felé megbillentek, így az egyes rétegek a felszínen is tanulmányozhatók. Az ó- és középidõbõl valamint a harmadidõszakból szinte teljes rétegsor figyelhetõ meg, az üledékrétegek É-D-i irányban fiatalodnak. A pleisztocénben a jégtakaró letarolta a felszínét.

Nyugat-szibériai alföld

A mélybe zökkent kristályos kõzeteken komplex feltöltésû síkság alakult ki, amelynek kialakulásában a tengeri, tavi, folyóvízi és glaciális feltöltés is szerepet játszott.

Közép-ázsiai síkvidék

Elsõsorban tengeri üledékekkel feltöltött medence helyzetû síkság, melyet magas hegységek öveznek. Területét három tómedence (Kaszpi-, Aral- és Balhas-tó) tagolja. Legnagyobb része jelenleg sivatag illetve félsivatag (Kara-kum, Kizil-kum).

Kaukázus

Az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, a Balkán-hegység folytatásának tekinthetõ. Az óidei kristályos rögökön tengeri üledékek halmozódtak fel (mészkõ, homokkõ, flis), amelyek a harmadidõszakban felgyûrõdtek és jelentõs vulkáni tevékenység is lezajlott. A hegység öt párhuzamos, kelet-nyugati irányú sávra tagolható.

Urál

Az óidõ perm idõszakában keletkezett hegység a Variszkuszi-hegységrendszer tagja, amely az õsi Európa és Ázsia ütközésekor gyûrõdött fel. A kristályos kõzetek mellett óidei üledékes kõzetek (mészkõ, dolomit, homokkõ, agyagpala) is találhatók a területén. Az Urál-hegységben elõforduló jelentõs mennyiségû és sokféle ásványkincset már régóta bányásszák.

Pamír

Az Eurázsiai-hegységrendszer kristályos kõzetekbõl és középidei üledékekbõl álló csomósodási pontja. A 4000-5000 méter feletti részek erõsen el vannak jegesedve, itt található Eurázsia leghosszabb gleccsere, a Fedcsenko gleccser (77 kilométer).

Szaján és Altáj

Óidei röghegységek, de a közép- és újidõben, az Eurázsiai-hegységrendszer keletkezésekor újra kiemelkedtek, "megfiatalodtak". Jelenleg a formakincsük a lánchegységekéhez hasonlít (3000-4000 méteres csúcsok, csipkés gerincek, gleccserek).

Közép-szibériai fennsík

A Jenyiszej és a Léna folyó között elterülõ hatalmas, kelet felé alacsonyodó fennsík. Az Angara-pajzs az Anabár-felföldön fedetlen, más részeken vastag ó- és középidei üledékekkel illetve bazalttakaróval fedett.

Kelet-szibériai hegyvidék

A középidõ végén, fõleg a kréta idõszakban keletkezett nagyjából észak-déli csapásirányú hegyláncok alkotják (Verhojanszki-, Cserszkij-, Kolima-hegység), közöttük fennsíkok és alföldek húzódnak. A fennsíkokba mélyedõ katlanok (Verhojanszk, Ojmjakon) Szibéria leghidegebb területei, itt nem ritkák a -50 - -60 °C-os hidegek sem.