A forgatások helyszínei Botswanaban

 

 

1.táborhely: CHOBE NEMZETI PARK

A forgatás első hetében, az első táborhely a Chobe Nemzeti Park északi részén, Botswana északi területén fekszik. A Chobe nemzeti park (The Chobe National Park) az ország északi részén található. 10,566 km²-es területével a második legnagyobb Botswanában. Chobe-ban a leggazdagabb az élővilág. A folyóparton végigautózva, illetve a folyón végighajózva lehet legjobban betekintést nyerni a változatos vadvilág mindennapjaiba. Afrikán belül itt a legnagyobb az elefántpopuláció, így a legfőbb attrakciót akkor jelentik, amikor 500 fős csordákban eljárnak inni a folyóhoz. Egy ilyen csoportos ivászat után úgy néz ki az egész vidék, akár bombatámadás után. Sakálok, oroszlánok, hiénák, krokodilok és zebrák is megfigyelhetők itt ugyanakkor. A Savuti mezőkön szintén lenyűgöző az állatvilág gazdagsága, míg Ngwezumba környékét agyagteknői és erdőségei teszik különlegessé.  A sztárok első tábora a Chobe folyó partján található, közel ahhoz a helyhez, ahová az orrszarvúk és elefántok inni járnak.

1.táborhely

 

 

2.táborhely: OKAVANGO DELTA

Az Okavangóról azt mondják a helybeliek, hogy a folyó, amelyik soha nem éri el a tengert. Való igaz, hogy a folyó, útja végén egy 15,000 km2-es deltavidéket alkotva, tulajdonképpen szigetecskék, lagunák és csatornák között végül eltűnik Északnyugat-Botswanában. Ez a világ legnagyobb, szárazföld belsejében található deltavidéke, ahol valósággal tobzódik az élővilág. Gazdag a madárpopuláció, de az elefánttól a vízibölényig igen széles a többi faj választéka is. 70 kígyóféle él Botswanában, köztük a kobrák három alfaja. Az Okavangó vidékén elterjedt a mérges fakígyó, az emberrel azonban elvileg általában nem törődnek. 3000 km2-es területet ölel fel a delta közepén a kordonnal körbevett Moremi Wildlife Reserve, amelyet szigorúan őriznek is. A deltavidéket legjobban fatörzsből kivájt kenuval (úgy nevezett mokoro-val) lehet bejárni.

 

 

 

3.táborhely: A KALAHÁRI SIVATAG

Már a méretei is meghökkentők: a Kalahári-medence a Dél-afrikai Köztársaságot Namíbiától elválasztó Orange folyótól észak felé 2500 kilométer hosszan, egészen a zaire-i őserdőkig húzódik. Namíbia, Botswana és Dél-Afrika osztozik rajta. Százmillió éve, amióta az afrikai tábla levált és eltávolodott Gondwánától, a Kalahári-medencében és más mélyebb területeken gyűlik a magasabb területek erózió koptatta hordaléka. Ez a terület a világ legnagyobb kiterjedésű homoktengere, a homok mélysége 5 és 200 méter között változik.

A vidék több lépcsőben száradt ki, legutóbb 5 millió éve az Antarktisz eljegesedése vont el a déli félteke légköréből nagy mennyiségű vízgőzt. Ennek ellenére 2 millió éve még egy óriási tó, alakult ki a Kalahári-medence közepén, a Makgadikgadi, amelynek egykori partvonala az űrfelvételeken a mai napig kirajzolódik, és néhány kivételes helyen szabad szemmel is látható. A tó aztán lefolyást talált a Zambézi felé annak a hatalmas földmozgásnak köszönhetően, amely a Viktória-zuhatagot is kialakította. Ez az esemény, valamint az ezt követő újabb száraz időszakok teljesen kiszárították a vidéket. A Makgadikgadi ma a száraz évszakban kemény kérgű, poros teknő, esős évszakban járhatatlan sártenger. Kisebb méretű, hasonló teknők százával vannak a Kalahári területén.

A Kalaháriban minden az éltető víztől függ. Attól az évi átlagban 450 milliméternyi csapadéktól, amelyből az északibb területekre több, a délibbekre kevesebb jut. Az esők java része december és február között hullik hirtelen kerekedő, nagy viharok kíséretében. Ez a kevéske víz arra elegendő, hogy a jobbára vörös színű homoktenger kiviruljon, és zöldellő szavannának adja át a helyét. Különböző fűfélék és akáciák sok faja alkotja a jellemző növényvilágot, de néhol baobabfák, másutt pálmák, megint másutt vad szezámbokrok nőnek egy-egy csoportban. Van egy fa, a mesquite, amely mostanában sok fejtörést okoz a természetvédőknek. Még a múlt században hozták be Ausztráliából, mert gyorsabban nő, mint a helybéli fák, és hamarabb ad árnyékot meg tűzifát. Ahogy az lenni szokott, lassan kiszorítja a helybéli fajokat, több vizet von el a környezetéből, mint az akáciák, és nem alkalmas az állatok etetésére. A Kalahári Orix Nemzeti Parkban már kivágták őket, hogy az ott honos fajokkal pótolják, de a parkon kívül Dél-Afrikában óriási területeket teljesen elborított.

Az állatok közül is csak azok élnek errefelé, amelyek jól tűrik az év nagyobbik felében tomboló szárazságot és hőséget. Leggyakrabban a nemzeti parknak is nevet adó Orixkal, azaz nyársas szarvú antiloppal, vándorantiloppal, gnúval, zsiráffal és struccal találkozhatunk, de a szerencsések láthatnak kisebb-nagyobb ragadozókat vagy néhány ritkább antilopot is.
 

Szinte mindegyiknek van valamilyen specialitása, amellyel a nehéz körülményekhez alkalmazkodott. A nyársas szarvú antilop például sokáig kibírja víz nélkül, beéri a táplálékából felvett nedvességgel.
      

A fentebb leírtak, persze, csak a Kalahári eredeti állapotban megmaradt területeire igazak. A Kalahári éli a maga évmilliók óta megszokott, lassú, küzdelmes, de ámulatba ejtően szép életét, ahogy a benne élő busmanok is.
Vajon kik is ők? Testfelépítésük - átlagosan - 140-180 cm, 140 alatt törpe, 180 felett óriás, átlagosan a nők 10-12 cm-el kisebbek. A busmanok a Busman-föld (államnyelven Bushmanland) autonóm tartomány, magyarán a Kalahári-sivatag őslakói, innen kapták nevüket is, ami hevenyészett fordításban azt jelenti: erdei ember. Nagyobb családi közösségekben, ún. hordákban élnek. Az egy csoportban élő családok száma kettőtől nyolcig terjed, attól függően, mennyi élelem található a környéken.
 

A busman egy nagyon békés nép, ismeretlen fogalom náluk a rivalizálás. A busman közösségeknek ezért nincs is törzsfőnökük, ahogy más afrikai népeknél, de mindig van egy tapasztaltabb vezető, általában a csoport varázslója, akitől fontosabb ügyekben tanácsot kérhetnek. Egy busman ember élete minden perce a közösség előtt zajlik, úgyszólván nincs magánélete. A legtöbbnek még igazi kunyhója sincsen. Mindent megosztanak egymással, de ez számukra természetes, hiszen ebbe születnek bele. Nincs titkuk egymás előtt, de meg is bíznak egymásban

A konkrét bushmanok, akikkel a sztárok együtt fognak itt élni:

 

 

 

4.táborhely: GABORONE KÖRNYÉKE

Az ország fővárosa nem túl vonzó település, 1015 m tengerszint feletti magasságban fekszik, kb. 186 ezren lakják (2001) Hatalmasak a távolságok, és nincs benne semmi rendkívüli. Még igazi központja sincs. Legfőbb látnivalója a Nemzeti Múzeum és Galéria, ahol szokványos dolgokat (történelmi ereklyéket és kitömött állatokat) láthatnak a turisták. Az igazi látványosságokhoz a fővárosból hosszú út vezet, de ez minden esetben megéri a fáradságot. Ehhez a helyszínhez kapcsolódó feladatok elsősorban a gyarmati időkre vezetnek vissza. A főváros környékén található kis települések azonban érdekes látnivalókat rejtegetnek. Például a Kobokwe Barlang, ami arról nevezetes, hogy Livingsotne itt töltött el egy éjszakát. ez azért volt különleges, mert a helyiek szerint a barlangban ártó szellemek laktak és senki nem mert belépni, nemhogy egyetlen éjszakát is benne eltölteni. A fővárostól kb. egy órára található Mokolodi, ami egy skót arisztokrata tulajdona, ahol gepárdok, krokodilok, elefántok és hiénák várják az érdeklődőket.
 
4.    táborhely