Egyre több törökországi utazás célpontja, a bazárok és mecsetek mellett, a török riviéra, a kétarcú országban találkozik az iszlám kultúra az európaival

Isztambul, ó Isztambul…

Élménybeszámoló a minaretek európai nagyvárosában töltött hétvégéről.

Isztambul a nyugat és kelet találkozása: földrajzi és kulturális értelemben egyaránt. A város forgataga zajos, de az utcák meglepően tiszták. A helyiek barátságosak, de nem annyira tolakodóak, mint például az egyiptomiak, vagy a tunéziaiak. A Boszporusz és a Márvány-tenger két partján elterülő város 12 millió lakosának 60%-a fiatalabb mint 30 éves. Játszóterek, egyetemek és műemlékek sora váltja egymást.

Az ide látogató első maradandó élményét minden bizonnyal egy taxi sofőrnek köszönheti majd. Az itteni autósok rendkívül jól vezetnek, és hihetetlenül rugalmasan értelmezik a közlekedési szabályokat. A két kijelölt sávval rendelkező utcák zömében a felfestett útjelzések csak irányadók: ha elfér 3 autó egymás mellett, akkor biztosan ki is fogják használni a kínálkozó helyet. Arról már nem is beszélve, hogy a sebességkorlátozásokat és az egyirányú utca jelzéseket egyáltalán nem veszik figyelembe, teljes nyugalommal hajtanak be a forgalommal szembe. A helyiek ezen egyáltalán nem botránkoznak meg. Alig látni törött kocsit. Aki hajlandó megfeledkezni a szabályokról, annak bizonyára tetszeni fog ez a stílus, főleg akkor, ha nem saját autójával kell lavíroznia, hanem egy rutinos róka fuvarozza narancssárga autójában.

Ha épségben sikerült eljutnunk a belvárosba, már nem lesz szükségünk autóra, hiszen a látnivalók zöme igen közel van egymáshoz. Út közben azonban újabb megpróbáltatást kell kiállnunk: macskák tucatjai heverésznek az utcákon, és a parkokban. Ezek az élelmes jószágok előszeretettel rohamozzák meg a járókelőket, némi finom falat reményében. Ennyi jól táplált macskát még sehol nem láttam! Vigyázzunk velük, mert bármennyire kedvesek és hízeliek, gyakran elég harciasak is.

A Sultanhamet tér körül csoportosul a város három leghíresebb épülete: a Sultanhamet-dzsámi, vagy ismertebb nevén Kék mecset, az Hagia Szophia és a Topkapi Szeráj, illetve itt található az egyik legjobb teázó is. A park ideális egy kis pihenésre, mely során gyönyörködhetünk a fákat megülő örvös papagájok csapataiban.
 

Utunk során elsőként a nyugati ember fantáziáját leginkább csiklandozó szerájt vettük célba. A 400 szobás épületkomplexum valójában nem pusztán a kéj birodalma volt. Itt élt a szultán és családja, itt köttettek a jogi ügyletek, képezték a bürokráciai elitet, és szállásolták el a janicsárokat. Közel 5000 ember élt itt együtt, de csak az épületek töredéke látogatható. Gyönyörű csempéi, gyöngyház berakásos ajtajai, és a teraszokról nyíló csodálatos kilátás káprázatos. Az épületek egy része ma múzeumként üzemel, ahol megcsodálhatjuk az egykori uralkodók kincseit, porcelángyűjteményét, sőt ruháit is. Az egyik teraszon első osztályú kávéházat alakítottak ki, ahonnan szintén csodálatos a kilátás a Boszporuszra.
 

Az Hagia Szophia ma már múzeumként fogadja látogatóit. A kereszténység egykor legnagyobb templomának alapkövét még Justinianus császár rakta le, és Konstantinápoly meghódítása után a szultán azonnal dzsámivá alakíttatta. Az óriási kupola 558-ban beomlott, de szinte azonnal újjáépítették, és a falakat, tartópilléreket megerősítve egy még nagyobb kupolát alakítottak ki. Az egykori dzsámiban felújítási munkálatokat végeznek, ezért a Budán zsákmányolt két óriási réz gyertyatartót, melynek a szultán maga jelölte ki helyét, jelenleg nem láthatjuk. A különleges kövekből kirakott „Világ köldöke” viszont most is szabadon megcsodálható.
 

A Kék mecset valójában nem kék, bár csempéit uralják a cirádás kék motívumok. Óriási kupolái 3 emelet magasak. Építtetője a mekkai Nagy mecsetet is szerette volna túlszárnyalni, ezért 7 minaretet terveztetett a dzsámihoz, ami valóban egyedülálló volt a maga korában. Belépni csak mezítláb lehet, ezért a bejáratoknál modern zacskóadagoló automatákat helyeztek ki, hogy mindenki magával vihesse lábbelijét és elkerüljék a cipőáradatból adódó kellemetlenségeket. A megfázástól azonban nem kell tartani, a kövezetet mélyre süppedő piros szőnyeg borítja.
 

Isztambulról mindenkinek a mecsetek, és a bazár jut eszébe, ahová 20-30 éve még tömegesen jártak a szüleink vásárolni az olcsó aranyat, és bőrárut. Ma már a bazárt is inkább egzotikuma miatt látogatjuk, mint olcsó áraiért. Van itt minden, mi szem szájnak ingere: a helyi kézműves termékektől a legnagyobb divatházak által kreált táskák másolataiig. Vigyázat! Sokszor a hamisítványt is az eredeti árán próbálják eladni. Sajnos az alkudozással nem sokra megyünk, mert az árusok zöme nem hajlandó engedni az árból, vagy csak jelentéktelenül keveset. A külső utcákban, akol a turisták helyett az itt lakók tömege hömpölyög, már elfogadhatóbbak az árak. Olcsó vásárfia reményében érdemesebb az óváros utcáin tanyázó árusoknál nézelődni. A termékválaszték azonos, az árak pedig jóval alacsonyabbak.

A város egyik leglátványosabb turisztikai gyöngyszeme a ciszterna. Sajnos gyakran méltatlanul kimarad a turisták útvonalából, pedig az élmény nem mindennapi! A föld alatti víztározó rendszert elsüllyedt palotaként is emlegetik. A félsziget vízellátását biztosító tározó eredetileg egy bazilikához kapcsolódott, ez azonban az idők folyamán megsemmisült. A hatalmas tér beomlását több száz oszlop akadályozza meg, melyeket gyönyörűen megvilágítottak. A fények játéka a vízen és a kellemes zene végigkísér a titokzatos rendszer bejárása során. Ide érdemes egy komolyabb fényképezőgépet vinnünk, mert a félhomály és a csillogó víztükör miatt komoly kihívás jó fotót készíteni. A ma is működő tározórendszer több része látogatható, de elsősorban az Aja Szófiával szemközti szakaszt érdemes meglátogatni. A közelben ugyan van egy kisebb, a turisták előtt is nyitott rész, de itt csak néhol bukkan elő a víz. A föld alatti rendszer ezen „szárazabb szakaszán” rendszeresen rendeznek koncerteket.

Végül szeretném az édesszájúak figyelmét felhívni egy aprócska cukrászdára, a Hamidiye utcában. A közel 150 éves hagyományokra visszatekintő családi üzlet kirakata csábító, a kiszolgálás kedves, a tulajnak minden vendégre van egy kis ideje. A helyben sült finomságok pedig utánozhatatlanok. A megszámlálhatatlan féle édesség között megtalálhatjuk a különböző baklavák teljes tárházát, a jellegzetes künefét, a szultánkenyeret, a nugátos aszalt gyümölcsöket, a kakaóval bevont mandulát, és még sorolhatnám. A formák, színek, ízek és illatok áradatában könnyen fejét veszti az ember, ezért fogyókúrázóknak szigorúan tilos a belépés!

Forrás, képek: VIPR Kommunikációs Ügynökség